Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer - Mara Dyer eszmélése

Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.

Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.

Újabb remek KMK-s könyvvel gyarapodott kicsiny gyűjteményem. Az utóbbi időben korábban már elkezdett sorozatok folytatásait olvastam, ismert világokban jártam. Felüdülés volt most egy teljesen új környezetről, vadonatúj szereplőkről olvasni és átélni újra az ismerkedés izgalmát. Tudjátok, mikor egy új könyv előtt felteszitek a kérdéseket magatoknak. Vajon megérte megvenni? Szimpatikus lesz a főhős lány? Beleszeretek a főhős pasiba? A történet meg fogja állni a helyét?, hiszen már annyi de annyi jó könyvet olvastam. stb. A borító mindenképp a könyv mellett szól, szerintem nagyon szép és kifejező. Ahogy utána keresgéltem a sorozat többi kötetének, örömmel vettem tudomásul, hogy azok is hasonlóan gyönyörűek.

Mara

Mara Dyer. Egy amnéziás lány, aki egy balesetből és gyászból lábadozik. Elveszítette a legjobb barátnőjét, a pasiját és annak testvérét. Őszintén megmondom, nem éreztem Rachelt legjobb barátnőnek.., még csak barátnőnek sem. Igaz, hogy a barátságukból szinte semmit sem láttunk, csak Mara elmondásából tudjuk meg, hogy Rachel volt a mindene - valószínűleg ez egy elfogult vélemény a részéről. Jude, a volt pasija szintén nem nyerte el a szimpatizálásomat, ahogy annak testvére sem. Miért kellett Marának ilyen alakokkal lógnia? Hihetetlen. Az ominózusan rejtélyes eset után, hogy könnyebb legyen Marának boldogulni, elköltöznek a családjával. Végre egy család, ami rendben van! Apa, anya, gyerekek, békességben. A két fiú tesó, bátyj és öccs egyaránt remekeltek. Daniel óvó, egyengető szerepe, míg a kis Joshep gyermeki rajongása és vagánysága tisztán mutatja mennyire szeretik lány testvérüket.  Ám hiába az új környezet, a rémálmok és a baleset utóhatásai nem maradnak abba, továbbra is a lány napjainak velejárói. Vajon mi történik Marával? Kezd emlékezni? Biztos, hogy akar emlékezni? Mi segíthetne a lányon?

Noah

Noah. Bizony, nem ámítás, Noah Shaw a megmentője – annyira szeretem ezt a kifejezést. - Aki már az első találkozásnál egy rossz fiú benyomását kelti. És ez a továbbiakban is így marad. Végtelenül laza a fiú és erőteljesen érdeklődni kezd Mara iránt, aki ennek persze nem hajlandó bedőlni, ugyanis fél attól, mi van, ha beleszeret és a fiú mégis dobja őt.

Mondhatnám, hogy sablon (mert bizonyos szinten az), de nem mondom, mert remekül lett az egész papírra vetve. Mindamellett Noah mindig egyenlő félként kezeli a lányt, a feleseléseik döntetlenek, mindig a kellő tisztelettel bánik hódítása céljával. Olyan édes, komolyan. Szeretem az ilyen karaktereket. Noah amúgy cigizik. És itt kell megjegyeznem azt, hogy még talán sosem olvastam ilyen jó leírást egy pasiról, aki dohányzik. Nem is nagyon tudom szavakba önteni, el kell olvasni. Az ember csak nézni akarná a legszívesebben, míg elszívja azt a szálat. Lehet később keresek róla idézetet! ;)

A korábban olvasott molyos értékelésekből azt vettem le, hogy félni fogok olvasás közben a thriller elemek miatt. Mert akad benne bőven, bár olvastam rémisztőbb esetekről is. Szerencsére nem kellett félnem :D Talán azért, mert a borzongatós jeleneteket ez a jól eltalált romantikus szál enyhítette, ami a megfelelő tempóban halad. Egy szavam se lehet. A kezdeti ismerkedés átalakul valami barátságfélébe, hiszen Noah többször is kiáll a lányért, amikor épp a suli ügyeletes "dögje" keresztbe tett neki. Aztán jön az első randi, és még egy..., míg oda nem érünk, hogy Mara rájön, tényleg beleszeretett a fiúba - aki persze őszintn viszonozza azt.

Mara szépen lassan kezdi összerakni a dolgokat, rájön az igazságra. Tudja mi történt akkor, azon az éjszakán, hogy mi, vagyis inkább ki miatt veszítette el a barátait. De felvetődik a kérdés, hogy tényleg ez az igazság? De ha igen, akkor hogyan és miért? Nyugi, Noah is okoz bőven meglepetést, nem erre számítottam vele kapcsolatban, de örülök neki , hogy így alakult, mert nekem más.., rosszabb és bonyolultabb elképzelésem volt. :D Jobban jártunk így, mintha az én ködös ötleteim jöttek volna be.

Amikor a puzzle úgy ahogy összeállna, megérkezünk a várva várt függővéghez. Nem lepődtem meg, mert mindegyik értékelés említette, amit olvastam, szóval az esélytelenek nyugalmával olvastam el az utolsó mondatot. De azért baromi kiakasztó!

A várakozás megkezdődött a folytatásért.

Íme néhány kedvcsináló idézet:

 – Van értelme megkérdeznem, mit kell majd csinálnom miattad vasárnap?
– Nem igazán.
Oké.
– Van értelme megkérdeznem, mit fogsz csinálni velem?
Ördögien vigyorgott.
– Nem igazán.
Csodás.
– Kell majd hozzá biztonsági szó?
– Az csakis rajtad múlik. – Noah lehetetlenül közel húzódott, csupán centikre volt tőlem. Néhány szeplő bújt meg az állán növekedő borosta közt. – Gyengéd leszek – tette hozzá. Elakadt a lélegzetem, ahogy félig leeresztetett szemhéja alól sandított rám, a vesztemet okozva.
Hunyorogva néztem rá.
– Gonosz vagy.
Válaszul elmosolyodott, és felemelte mutatóujját, hogy gyengéden megbökje orrom hegyét.
– Te meg az enyém vagy – közölte, azzal elsétált.

– Tetszem neked – folytatta végül. – Nagyon tetszem neked. – Igyekezett nem vigyorogni.
– Nem. Utállak – válaszoltam, remélve, hogy ha kimondom, akkor úgy is lesz.

 … miután minden egyes idegszálamat megerőltettem, hogy reagáljon az agyam által küldött jelre, Noah kezébe tettem az enyémet. Mintha elektromos áram futott volna végig az ujjaimtól a görcsbe rándult gyomromig.
És ennyi volt, ilyen egyszerűen lettem én teljesen, totálisan és abszolút:
Az övé.

– Kizárólag mutogatni fogsz, vagy eszel is?
– Csak szeretem tudni, mit veszek a számba, mielőtt nyelnék.
Noah felvonta a szemöldökét, én pedig a föld alá akartam süllyedni, és meghalni.