Drága Olivia!
Azt hitted, elveheted őt tőlem. Vesztettél. Most, hogy már az enyém, mindent meg fogok tenni, hogy velem maradjon. Kételkedsz bennem? Minden, amire te fented a fogadat, az enyém lett. Ja, és ha esetleg érdekel: már egyáltalán nem is gondol rád. Nem fogom elengedni őt… Soha.
Leah
Leah Smith végre mindent megszerzett, amit valaha is akart. Vagy mégsem? Házassága leginkább kölcsönbérletnek tűnik, mintsem élethosszig tartó elköteleződésnek, az általa felépített kép pedig a szeme láttára omlik össze. Új szerepében és a titkokkal teli múltjának terhével el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni az ellopott kincsek megtartásáért.
Kiadó-megjelenés: Könyvmolyképző Kiadó 2015.
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Rögtön az elején, hadd mondjam el mennyire szerettem az első részt, a Kihasznált alkalmat. Teljesen maga alá temetett akkor a történet. Azért, mert az ilyen annyira nem szokványos a lapokon. Rengeteg csalás, hazugság, csak azért, hogy valami, ez esetben valaki a miénk legyen. Már az előző könyvben is nagy csatákat vívtak a szereplők, és ez itt is folytatódik.
Az ötlet először mellbevágott, miszerint megy tovább a cselekmény, csak Leah szónoklatában. Amikor ezt megtudtam, szinte kijelentettem, hogy nekem ez a könyv biztos nem kell. Leah szemszögéből, most komolyan? Aztán mégis csak beszereztem, ugyanis nem bírtam magammal. (Megjegyzés szintjén mondom, hogy az eredeti borító jobban tetszik, ez nekem valahogy mű.)
 |
| Leah |
Az írónőt csak dicsérni és magasztalni tudom. A könyv egyszerűen olvastatja magát, borzasztó hirtelen repülnek az oldalak. Észre sem vettem. Szenvedélyes és lehengerlően lendületes a cselekményleírás. Annak ellenére, hogy ez a nő mesél. További csodálatomat intézném Tarryn felé, hogy ilyen szinten képes volt egy ekkora hárpia bőrébe bújni, úgy, hogy az végig hiteles maradt. Nem egyszer volt, hogy felnevettem!, olyan abszurd gondolatai voltak Leahnak. Azokon már tényleg csak nevetni lehetett.
Nagyon élveztem a könyvet. Túlszárnyalta a reményeimet, igazából eléggé féltem tőle. Molyon sem olvastam olyan értékelést, ami maradéktalanul meggyőzött volna róla, jól tettem, hogy megvettem. Halogattam is, már karácsony óta megvan a könyv, és mégis csak két napja kezdtem el. Hogy tovább haladjak a beszámolóval, amint becsuktam a könyvet, elkezdtem cudarul káromkodni. Folyamatosan, mint valami villogó neonreklám, futott a szemeim előtt a kifejezés: rohadt ribanc! Rengeteg felkiáltójellel.
 |
| Caleb |
A cselekmény alig halad valamicskét előre, inkább azon van a hangsúly, hogy megértsük Leah mekkora görény. Ahogy az előző könyvben, itt is múlt-jelen váltakozással jönnek a fejezetek. A múltban, azon felül, hogy átéljük a Kihasznált alkalom lényegesebb történéseit Leah felfogásában, tanúi lehetünk annak is, hogyan lett ilyen megkeseredett ez a nő. Aláírom, neki sem volt habosbabos élete, de könyörgöm.. akkor sem lehet így viselkedni. Ilyen vakon törtetni előre, nem nézve mit hagyunk magunk után. A jelenben pedig látjuk, hogyan zajlik a Calebbel való házassága. Ha emlékeztek, az előző rész végén Leah ledobta a bombát, miszerint gyermeket vár Calebtől. A baba megszületett, immár fő mozgatórugója a cselekménynek. Caleb remek apa, mint ahogy azt tudtam is előre, azonban Leahról már nem lehet így nyilatkozni. Rettentő lelombozó volt látni, mennyire nem tudja megtalálni magát ebben az új szituációban. Tarryn ezt is mesterien elénk vetítette, méghozzá úgy, hogy élveztem olvasni.
Sok titok kerül napvilágra, köztük olyan, amiket mi, olvasók már régen tudtunk, csak a főszereplők nem. Őszintén örültem ezeknek, hiszen kellett már ide a nyers őszinteség. Külön öröm volt figyelni az ezekre kapott reakciókat, mindenki részéről. Ám a végén itt is kapunk egy bazi nagy bombát, ami majd csak Caleb könyvében, a lezárásban fog robbanni.
 |
| Olivia |
Teljesen világos, hogy ebben a könyvben, ebben a sorozatban mindenki a saját boldogságát hajszolja, mit sem törődve azzal, mennyire tönkremennek közben. A szereplők teljesen kifordulnak magukból, észre sem veszik, hogy maguk körül mindent lerombolnak. Sőt, önmagukat is nyomorba taszítják. Ha ennyi gyötrelem, csalás az ára a boldogságnak, vajon megéri? Tudnak majd felhőtlenül örülni a majdan eljövő békének, mikor tudják, hogyan szerezték meg? Kétlem, de azért reménykedem benne. Alig várom az utolsó részt, Caleb könyvét, a Tolvajt. Ott már be kell következnie a boldog végnek, mert már mindenki eleget szenvedett. Ennyi szenvedés, ármány és szerelem (megszállottság?) után tényleg jól esne már egy kis heppi. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése