Jennifer L. Armentrout: Opál

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt. 

Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket. 

Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. 

A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Végre megérkezett hozzánk is a Luxen széria következő kötete. Meg kell mondanom nagyon vártam, amint elő lehetett rendelni már rendeltem is. Hozta az elvárt szintet, az írónő most is kitett magáért, nem kellett csalódnom benne.

Az előző két könyv bejegyzését itt olvashatjátok: Obszidián, Ónix

Szintén ugyanott kezdjük, ahol abbahagytuk. Dawson előkerült, igaz nem a régi, de legalább él és biztonságban van. Lassacskán kezd visszatérni, egyre többet beszél és mosolyog. De csak egy cél hajtja, hogy visszaszerezze Betht, a szerelmét, akit a Védelmi Minisztérium, mint később kiderült a Daedalus tartja fogva. Beth olyan mint Katy, hibrid. A Daedalusnak azért kellenek a luxenek, hogy hibrideket hozzanak létre. És hogy mire kellenek nekik a hibridek? Hogy hadsereget kovácsoljanak belőlük és igába hajtsák az emberi társadalmat? Vagy csak a saját sötét, fekete ügyeiket akarják velük elintéztetni? Igazából nem világos, de annyi biztos, hogy nem teadélutánra marasztalják őket. 

Elhatározzák, hogy kiszabadítják Betht és Chrisst, aki Blake-kel van összekötve. Igen.. ne is mondjátok, meg kellett volna ölni Blake-et az Ónixban.. és most nem csinálna cirkuszt. Biffnek köszönhetően felkeresnek egy kölyköt, Luc-ot, aki szintén teljes értékű hibrid,  de neki valahogy sikerült megszöknie onnan és azóta is vígan él, ráadásul a kvarc hatósugarán kívül. De hogyan? Hm. Na de Luc segít az akcióban, mégpedig úgy, hogy kikapcsolja a biztonsági kamerákat, és megadja a kódokat amikkel bejuthatnak az "erődítménybe." Kezdődnek az edzések, a taktikázások és az idegeskedés, hogy minden a lehető legjobban menjen. Itt is mint az előző könyvben kijutott az összeesküvés elméletekből, egyfolytában forgott az agyam, hogy kitaláljam mi lesz. Több dologra nem kaptam még választ.. és kikészít a tudat, hogy egy darabig nem is fogom megkapni.

Mint az Obszidiánban az obszidián az arumokat öli meg, az Ónixban az ónix szinte megöli a luxeneket és hibrideket, addig itt az Opálban az opál felerősíti a luxenek és hibridek erejét. Képesek lesznek addig lehetetlennek vélt dolgokra, végre a kezükben lehetne az irányítás. Bárcsak több opál volna.. 

A szereplőkről néhány szó. Katy felnőtt, végérvényesen. Messze nem az a lány aki az Obszidiánban szemlesütve kerülte Daemont, mert ő annyira zavarba hozta. Jó, mondjuk ez még most is megvan! :) Szóval felnőtt, éretten gondolkodik, nem szorul megmentésre már meg tudja védeni magát. Adam halála óta totálisan megromlott a kapcsolata Dee-vel, és csak a könyv végére kerülnek közelebb egymáshoz valamelyest, de ez is csak árnyéka a régi barátságuknak. Blake-et ha lehetne én magam fojtanám meg, vagy beárulnám Katy helyett Daemonnek, mert amit csinált az egyenesen pofonért kiált! (és itt a könyv végi akciójáról még nem is beszéltem!) Nem is értem Katy miért nem mondta el Daemonnak..  úgy látszik mégis van egy kis gubasz a gondolkodásával.

Daemon hozza a jól megszokott modorát és stílusát amivel rabul ejti a lányok szívét. Nagyon örülök neki, hogy együtt vannak Katy-vel miközben megmaradt önmaga, nem ment át sima-uncsi-pasiba. Szerencsére a könyv nem csak a taktikázásról és a mentőakcióról szól, tele van édesebbnél édesebb pillanatokkal. :) Van itt sima randi, összebújós alvás, piszkálódás, szellemesvideós nézés. Csupa édes hétköznapiság. És végre engednek állatias vágyaiknak és aaaaz is megtörténik Daemon és Katy között. :) Igen, arra gondolok.

Nem tudok elmenni a vége mellett. A legtalálóbb szó rá a KEGYETLEN. Van egy rossz szokásom, miszerint mindig, minden könyvben elolvasom a legeslegutolsó mondatot, még az elején. Itt is megtettem és már attól kiakadtam. Végig volt egy lehetséges végkimenetel a fejemben, hogy hogy is lesz vége. És az írónő meg tudott lepni! Máshogy alakultak a dolgok, mint vártam. Borzasztó, hogy nem olvashatom tovább, muszáj megtudom mi lesz ezután! Szerintem erősen indokolt lenne az Origin-ben a váltott szemszög használata, ugyanis nagyon szívesen belemásznék kicsit Daemon fejébe egykét fejezet erejéig. Addig is mindenkinek jó olvasást hozzá, és nézzétek meg a könyv trailer-ért is, ha még nem láttátok, vagy ha igen, nézzétek meg újra! :)

Opal Book Trailer