A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott.
Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi
tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó
barátnőjének családjánál fog kikötni?
Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy
fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik
fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott
személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha
bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem - és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata -
mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.
A megjelenése óta szemeztem a könyvvel de sajnos csak most sikerült elolvasnom. A fülszöveg nagyon megfogott, egy könnyed történetre vágytam, ahol a szerelem van a középpontban. Megjegyzésnek megemlítendő, hogy a borító is csinos.
Szegény Julie-nak nem elég, hogy egyetemre megy egy vadidegen városba ahol senki de senkit nem ismer, kiderül, hogy hatalmas átverés áldozata lett. Ugyanis a lefoglalt és kifizetett szállása egy nagy kamu. Ott áll egyedül egy büfé előtt, és nem tudja mit is csináljon. Az apját nem akarja riadóztatni, hiszen közel sem jó a kapcsolatuk, az apja rá se hederít a lányára, de Julie ezt nem hajlandó tudomásul venni, mindig talál valami kiskaput az apja dolgaira. Így aztán anyukáját hívja fel, aki totálisan kikészül, aztán hamar értesíti egykori nagyon jó barátnőjét aki -milyen meglepetés- pont Bostonban lakik. A fiát, Matt-et el is küldi Julie-ért. És itt kezdődik el..
 |
| Julie |
Julie beköltözhet az egyik szobába Watkins-éknál amíg lakást nem talál magának. Minden hihetetlenül jól alakult, lett egy pöpec hely ahol lakhat, és kedves emberekkel van körülvéve. Ahogy egyre több időt tölt el a családdal rájön, hogy közel sem minden az aminek látszik. A szülők végtelenül elfoglaltak, szinte nem is ismerik a gyerekeiket. Matt-től túl sokat várnak el, úgy tűnik nekik alig jó valami, amit a fiú csinál. Celeste-vel egyáltalán nem törődnek, talán azért is lett ilyen. Erről később. Az egyedüli, aki tökéletes az Finn, a legidősebb testvér.
Celeste 13-14 éves és végtelenül fura. Mindenhova magával cipeli Foto-Finn-t aki az igazi testvére bábuja. Finn amúgy a világot járja, sosincs otthon, mindig talál magának valami önkénteskednivalót a világ akármelyik pontján. Julie elhatározza, hogy leszoktatja Celeste-ét erről a szokásáról és felrázza, megmutatja neki milyen is az igazi élet. Szerencsére szépen lassan sikerül is neki, bár azért a lány nem könnyíti meg a dolgát. Meg hát Matt sem, ő aztán nagyon ellenzi Julie néhány ötletét.
Matt egy kocka, vagyis annak van beállítva. "Gyík" pólókban jár, amit Julie mindig meg is emleget. :) Fizika és matek szakos zseni, az összes szabadidejét azzal tölti, hogy tanul vagy Celeste-ét pesztrálja. De mindezek ellenére világossá válik, hogy ő rendkívül jóképű, rendes, vicces és szerethető karakter. Julie is belátja ezt, talán el is kezd táplálni valamiféle érzelmeket az irányába, csak hát ott van Finn is, akivel már a beköltözése első napjától fogva chatel Facebook-on.
Finn igazi tökély, vicces, jóképű és nagyon könnyű vele beszélgetni. Karácsonyra ajándékot küld a lánynak, lenyugtatja, amikor pánik rohamot kap egy liftben, szóval nem olyan nehéz elhinni, hogy Julie beleszeret. Pedig sosem találkoztak, a hangját sem hallotta. A szerelem már csak ilyen, nem?
A cselekményt nem éreztem pörgősnek, de nagyon olvastatta magát. A könyv végére Celeste "kijózanodik" és feltűnik egy igazi jó kedvű lány, aki zenét hallgat, körmöt fest, magazinokat olvas. Foto Finnre sincs már annyira szüksége, egy idő után már nem is hordja magával mindenhova. Természetesen az is kiderül, hogy mi miatt került olyan állapotba korábban.
Sejtettem valamit a végével kapcsolatban, így nem is ütött akkorát a végkifejlet. Ámbár mégis annyira érzelmesen sikerültek azok a sorok, hogy legszívesebben belemásztam volna a könyvbe és megölelgettem volna jó alaposan Matt-et.
Elégedett vagyok a lezárással, bár azért lehetett volna egy igazi beteljesülés.. értitek. Nem baj, mostanában jelent meg a következő könyv, ami igazából nem is a következő, csak Matt szemszögéből is átélhetjük a történetet, pluusz! megkapjuk Julie pikáns befejezését is. Legalábbis a fülszövegben ez állt. Csak bírjam kivárni.
Ui.: majdnem megvesztem az első csókért! amikor végre elértünk odáig nem csalódtam, megérte a várakozást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése