Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior
hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a
széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris
ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város
általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl
megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket,
amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és
fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.
A nyári lazsálás, nyaralás, kihagyás után igyekszem visszatérni a mindennapokba. Rég nem jelentkeztem, magam is meglepődtem milyen rég. El is gondolkodtam rajta mi volt ennek az oka. Tényként kezelendő, hogy kevesebbet olvastam, mint az év más évszakaiban. Továbbá az is tény, hogy június óta nem olvastam olyan könyvet ami elnyelt volna magába.. , és mint azt már korábban említettem, csak olyan könyvekről-könyvélményekről készítek bejegyzést ide, ami közel került hozzám. Az történt, hogy a napokban túltettem magam A Hűségesen, így ezzel térek vissza. Na de nem azért mert annyira jó volt, csak mivel az előző részeiről olvashattatok itt, úgy döntöttem az a tiszta, ha ez is felkerül.
(Aki hiányolt volna annak üzenem, rengeteg könyvet néztem ki magamnak, ami hamarosan fog megjelenni, és űberfantasztikusnak ígérkezik. És bármi áron megszerzem őket! Szóval, ahogy megkezdődik a suli a sulisoknak és búcsút intünk a nyárnak én is gyakrabban fogok frissíteni :)
Térjünk vissza az értékelésre.
Véget ért egy nagy csata, melyből én
kerültem ki győztesen. És hogy miért mondom ezt? Azért, mert nem egyszer
úgy gondoltam, hogy hagyom ezt a fenébe, engem ez nem érdekel. Körülbelül egy hónapon keresztül olvastam, ami nagy szó, mert úgy vagyok vele, ha legalább 1hét alatt nem végzek egy könyvvel, azt félbe is hagyom. Mert hát valami miatt nem is érdekel engem annyira, hogy elolvassam. Könyvolvasás témakörben rám nagyon igaz az a mondás, hogy arra van időd, amire akarod, hogy legyen. Végül aztán erőt
vettem magamon és csak azért is tovább folytattam, úgy éreztem, a vége előtt nem adhatom fel.
Az elejét nagyon untam..borzalmasan.. annak ellenére, hogy ott kaptam meg a magyarázatokat, melyekre nagyon vágytam A lázadó vége óta. Valami miatt nem tudtam elsőre rendesen megérteni az okokat és azok miértjeit.. nagyon sok volt a kitekert mondat, a bonyolult, féloldalas magyarázatok, amikből nem igazán állt össze rendesen a kép. Sőt, szinte sehogy se. De aztán fejezetekkel később párbeszédekben, 2-3 mondatban egyszerűen és érthetően összegzésre kerültek ezek információk, így végre én is tudtam mi történik. Jogosan vetődik fel a kérdés: Miért nem lehetett volna elsőre is érthetően leírni mi miért történik? Szidhatnám a sztorit, egyáltalán nem esne nehezemre, ám most nem teszem, talán majd kicsit később. Az írónőt viszont hatalmas taps illeti, mert remek a stratégiai érzéke. Mint egy igazi hadvezér, vagy egy nem is tudom mi. Mindent nagyszerűen épített fel, a különböző szálak nagyon jól kapcsolódtak össze, minden a megfelelő tempóban zajlik, továbbá minden tettnek és elejtett mondatnak következménye van/lesz!
Az előző két könyv után felüdülés volt Tobias tolmácsolásában is olvasni a történteket, ugyanis Tris személye kicsit eltávolodott tőlem az előző könyvben. (erről bővebben itt olvashattok:A lázadó ) Azt vettem észre, hogy a kettejük narrációja szinte ugyanolyan, néha nem is tudtam, hogy most kinek a fejében is vagyok tulajdonképpen. Tetszik nekem a kettejük kapcsolata mert annyira igazi. Itt is jelen vannak a kis és orbitálisan nagy hazugságok amiket mondanak egymásnak, de mindegyiket értettem. Mármint megértettem őket miért hazudnak a másiknak, valószínűleg én is ugyanígy tettem volna. Mindig a másik biztonságát helyezték előtérbe, emiatt hazudtak. Ez azért megbocsátható nem? Borzasztóan örültem neki, hogy sikerült rendezniük a nézeteltéréseiket és úúgy igazán egymásra találtak végre. Hozzáteszem arról még olvastam volna többet is! Kellett is bele ez a szenvedélyesebb romantika, (még ha csak egy jelenet is volt), mert a könyv maga nagyon száraz és nehéz. A történet közepétől elkezdtem újra megkedvelni Trist, szóval nem haragban váltunk el.
A cselekménnyel és annak végkifejletével én sem értek egyet. Nem fogok spoilerezni, ez nem az én reszortom, ugyanis sajnálatos módon én úgy kezdtem el a sztorit olvasni, hogy már tudtam mi lesz a vége.. mert korábban belefutottam egy spoilerbe! Nem kell mondanom, hogy rettentő dühös voltam.. talán emiatt is ment nehezen az olvasás.Szerintem meg lehetett volna oldani ezt a konfliktust kevésbé drámai módon is.. ez így annyira sz*r. Sok értékelést olvastam már mielőtt neki álltam volna a sajátomnak, és ott írták az emberkék, hogy az utolsó 50 oldalt végig könnyezték. Hát én nem.. amúgy sem vagyok sírós, ezt már biztosan említettem, de engem nem sikerült meghatni, belőlem csak a hitetlenkedést tudták előcsalogatni. Mindenesetre a történet kerek, minden szálat elvarrt az írónő, nincsenek ködös részek. Választ kaptunk mindenre és vele együtt megoldást is, csak hát szerintem mindenki keserű szájízzel csukta be a könyvet miután végzett vele. Remélem ebből a részből is lesz film, és azt is remélem, hogy az majd talán egy kicsit megszeretteti velem ezt a részt is.
Volt egy elmélet, gondolatfoszlány a könyvben, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Vajon tényleg van Isten?.. vagy csak valakik kitalálták és elhitették velünk, hogy irányíthassanak, befolyásolhassanak minket? És vajon még miről hisszük azt, hogy van, miközben nincs? Ilyen megtörténhet a mi civilizált társadalmunkban? Érdekes filozófiai téma.
Azt tanácsolom mindenkinek aki elkezdte a Divergent sorozatot, hogy ne hagyja abba! Fejezze be tisztességesen ezt a könyvet is, bár tudom, hogy messze ez a leggyengébb mind közül. Nekem az volt az érzésem, tartozom ennyivel Trisnek és Tobiasnak, magamnak annyival, hogy akkor is megtudom, hogyan végződik a történetük, még akkor is ha többet nem olvasom el.
Az elejét nagyon untam..borzalmasan.. annak ellenére, hogy ott kaptam meg a magyarázatokat, melyekre nagyon vágytam A lázadó vége óta. Valami miatt nem tudtam elsőre rendesen megérteni az okokat és azok miértjeit.. nagyon sok volt a kitekert mondat, a bonyolult, féloldalas magyarázatok, amikből nem igazán állt össze rendesen a kép. Sőt, szinte sehogy se. De aztán fejezetekkel később párbeszédekben, 2-3 mondatban egyszerűen és érthetően összegzésre kerültek ezek információk, így végre én is tudtam mi történik. Jogosan vetődik fel a kérdés: Miért nem lehetett volna elsőre is érthetően leírni mi miért történik? Szidhatnám a sztorit, egyáltalán nem esne nehezemre, ám most nem teszem, talán majd kicsit később. Az írónőt viszont hatalmas taps illeti, mert remek a stratégiai érzéke. Mint egy igazi hadvezér, vagy egy nem is tudom mi. Mindent nagyszerűen épített fel, a különböző szálak nagyon jól kapcsolódtak össze, minden a megfelelő tempóban zajlik, továbbá minden tettnek és elejtett mondatnak következménye van/lesz!
Az előző két könyv után felüdülés volt Tobias tolmácsolásában is olvasni a történteket, ugyanis Tris személye kicsit eltávolodott tőlem az előző könyvben. (erről bővebben itt olvashattok:A lázadó ) Azt vettem észre, hogy a kettejük narrációja szinte ugyanolyan, néha nem is tudtam, hogy most kinek a fejében is vagyok tulajdonképpen. Tetszik nekem a kettejük kapcsolata mert annyira igazi. Itt is jelen vannak a kis és orbitálisan nagy hazugságok amiket mondanak egymásnak, de mindegyiket értettem. Mármint megértettem őket miért hazudnak a másiknak, valószínűleg én is ugyanígy tettem volna. Mindig a másik biztonságát helyezték előtérbe, emiatt hazudtak. Ez azért megbocsátható nem? Borzasztóan örültem neki, hogy sikerült rendezniük a nézeteltéréseiket és úúgy igazán egymásra találtak végre. Hozzáteszem arról még olvastam volna többet is! Kellett is bele ez a szenvedélyesebb romantika, (még ha csak egy jelenet is volt), mert a könyv maga nagyon száraz és nehéz. A történet közepétől elkezdtem újra megkedvelni Trist, szóval nem haragban váltunk el.
A cselekménnyel és annak végkifejletével én sem értek egyet. Nem fogok spoilerezni, ez nem az én reszortom, ugyanis sajnálatos módon én úgy kezdtem el a sztorit olvasni, hogy már tudtam mi lesz a vége.. mert korábban belefutottam egy spoilerbe! Nem kell mondanom, hogy rettentő dühös voltam.. talán emiatt is ment nehezen az olvasás.Szerintem meg lehetett volna oldani ezt a konfliktust kevésbé drámai módon is.. ez így annyira sz*r. Sok értékelést olvastam már mielőtt neki álltam volna a sajátomnak, és ott írták az emberkék, hogy az utolsó 50 oldalt végig könnyezték. Hát én nem.. amúgy sem vagyok sírós, ezt már biztosan említettem, de engem nem sikerült meghatni, belőlem csak a hitetlenkedést tudták előcsalogatni. Mindenesetre a történet kerek, minden szálat elvarrt az írónő, nincsenek ködös részek. Választ kaptunk mindenre és vele együtt megoldást is, csak hát szerintem mindenki keserű szájízzel csukta be a könyvet miután végzett vele. Remélem ebből a részből is lesz film, és azt is remélem, hogy az majd talán egy kicsit megszeretteti velem ezt a részt is.
Volt egy elmélet, gondolatfoszlány a könyvben, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Vajon tényleg van Isten?.. vagy csak valakik kitalálták és elhitették velünk, hogy irányíthassanak, befolyásolhassanak minket? És vajon még miről hisszük azt, hogy van, miközben nincs? Ilyen megtörténhet a mi civilizált társadalmunkban? Érdekes filozófiai téma.
Azt tanácsolom mindenkinek aki elkezdte a Divergent sorozatot, hogy ne hagyja abba! Fejezze be tisztességesen ezt a könyvet is, bár tudom, hogy messze ez a leggyengébb mind közül. Nekem az volt az érzésem, tartozom ennyivel Trisnek és Tobiasnak, magamnak annyival, hogy akkor is megtudom, hogyan végződik a történetük, még akkor is ha többet nem olvasom el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése