A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Szexi, akciódús sorozat első kötete.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: Szeged, 2016. december
Eredeti cím: A Court of Thorns and Roses
Eredeti megjelenés: 2015.
Oldalak száma: 512
Fordította: Hetesy Szilvia
ISBN: 9789633996751
Van saját példányom?: Igen, Elit kiadású, 92-es sorszámmal
Sok mindennek kellett összejönnie
ehhez a bejegyzéshez. Első körben, ami
mindenképp kellett hozzá, az volt, hogy kicsiny hazánkban is elérhetővé váljon
Sarah J. Maas újabb sorozatának kezdő kötete. A Könyvmolyképző Kiadó hál'isten
lecsapott rá, és megjelentette. Remek döntés volt, tuti biztos, egy sereg
olvasónak szereztek emberfeletti örömet ezzel, mind a sztori, mind az írónő miatt. Hihetetlen, hogy Sarah mekkora képzelőerővel rendelkezik. Imádom, ahogy ír. A leírásait, ahogyan azok életre kelnek a szemem előtt. Ahogy az olvasóval játszik. Már korábban az Üvegtrón sorozatban is cérnaszálon rángatta az idegeimet; ebből kaptam egy kis ízelítőt ismét. Eléri, hogy eggyé válj Feyre-val, hogy vele együtt szeress bele, vagy gyűlöld meg a szereplőket.
(Korábbi bejegyzéseim Sarah J. Maastól: Assassins blade - Az orgyilkos pengéje, Sarah J. Maas: Crown of Midnight - Éjkorona, Sarah J. Maas: Heir of Fire - A tűz örököse)
Második körben, miután a végére
értem, túl kellett lépnem a könyvmásnaposságomon. Olyan elemi szinten égett
bele a tudatomba és tudatalattimba a történet, hogy még most is, csak úgy
elmerengek rajta. Nyilván, aki annyit olvas, mint én, vagy még többet is, annak
nem kell magyaráznom milyen ez.
A történet zafír pöttyös
kategóriába került, ami lényegében az idősebb korosztálynak írt fantasy. Hogy
miért? Mivel ad többet, mint egy vörös pöttyös fantasy? Lássuk csak. Itt a
főhősök felnőttek, akik ölnek, túlélnek, poénkodnak, szenvedélyesen szeretnek. Részben a tesi kapcsolatok és a vágy ilyetén jelenléte adja azt a pluszt a zafírpöttynek.
Na de a történet. Ez egy Szépség és a szörnyeteg átdolgozás, ami bravúrosan sikerült. Van itt szörnyeteg, elvarázsolt kastély, gonosz királynő, titkok és még egy átok is, amit csak az igaz szerelem tud megtörni. Hát csodálkoztok, hogy teljesen beleszerettem a könyvbe?
A kezdő jelenetünk az az ominózus vadászat, amit a fülszöveg is említ. Feyre egy 19 éves lány, aki egymaga tartja el a családját. Édesanyja 8 éves korában halt meg, édesapja akkor elemeiben rázkódott meg. De a végső összeomlásra egészen addig kellett várni, míg teljesen eladósodott és anyagilag tönkrement. Valamikor, Feyre apjával, és két nővérével gazdagságban, jómódban éltek. Mára ez már máshogy van. Az egyik lány, Elain nem képes elfogadni, hogy szegények, tagadásban él, így nem is segít semmiben. Nesta pedig azért nem segít, mert így akarja rákényszeríteni az apjukat, hogy végre kapja már össze magát, vegye észre, hogy neki kellene egyben tartania a családot, nem pedig a legkisebb lányának, Feyre-nek. Ő az egyetlen aki, cselekszik. Most is azért van az erdőben, bármennyire közel van a falhoz, ami a tündéreket elválasztja az emberek világától, hogy a családjának legyen mit ennie. Meglátja a prédát, és egyből cselekszik; nem engedi, hogy a farkas elvegye tőle. Később jön rá, hogy mit tett.
Napokkal ezután, egy zord este, szörnyeteg tör rájuk. Félelmetes vadállat, aki a farkas gyilkosát keresi. Elviszi magával Feyre-t, át a falon, a tündérek birodalmába. Ahogy korábban említettem, az írónő leírásai megelevenednek. Mintha te magad is ott sétálnál Tavasz Udvarának erdejében. Csodálatos, ámbár iszonyú veszélyes. Feyre minden pillanatban a szökést tervezi. Mikor elérnek a kastélyba, kiderül, hogy a vadállat valójában egy főtündér, Tavasz Udvarának főura. Tamlin veszélyesen jóképű, viszont rendkívül zord természetű alak. Esetekben ijesztő. A kastélyban még megismerkedünk Luciennel, aki az Ősz Udvarának fia, valamint Tamlin legjobb barátja. Az ő szarkasztikus humora verhetetlen. Jókat mosolyogtam a beszólásain, hogy nem válogatta meg sosem, mit mondjon. Kiderül, hogy nem akarják Feyre-t megölni, csupán azt kívánják tőle, örökre maradjon itt. Tamlin elmondja neki, hogy a családja miatt nem kell aggódnia, ő gondoskodott róluk, mindenük megvan, ismét úgy élnek, mint régen. A lány nem egy könnyen, de beletörődik ebbe, és elkezdi más szemmel nézni a környezetét. Enyhülni kezd elemi gyűlölete Tamlin iránt, az érzései kezdenek megváltozni, átalakulni valami többé, ami rettentően megrémíti.
Ahogy haladunk előre szinte kirándulást teszünk Tavasz Udvarában. Láthatjuk, hogy az erdő csak úgy hemzseg a gonosz, mindenre képes tündérektől. Főleg, hogy valami sötét készül odakint. Egyre több az idegen behatoló, Tamlin és Lucien alig győzi megvédeni a határaikat. Megtudjuk, hogy vannak még udvarok Prithyan-ban, egyik veszélyesebb, mint a másik. Részesei lehetünk különböző tündérceremóniáknak, tündérünnepeknek. Az egyik legkedvesebb jelenetem is egy ilyen eseményhez kötődik, egészen pontosan a tüzek éjszakájához. Lassan el is érkezünk a fordulóponthoz a történetben, mikor Feyre és Tamlin engednek a vágyuknak, majd lecsap a sötétség.
Világossá válik, hogy a lány az egyetlen, aki az átkot meg tudja törni. Az átkot évekkel, hmm.. inkább évszázadokkal ezelőtt Amarantha tette Tamlinre és udvarára. Lejárt az idejük, ideje, hogy megfizessenek. Csakhogy jön Feyre és keresztbe tesz Amaranthának. Innentől kezdve a történet nem áll meg. Borzasztóan izgalmas volt! Olyan fejkapkodós, amit már az írónőtől megszokhattunk korábban. Színre lép Rhysand is, akit még nem annyira tudok hova tenni, de az tény, hogy egy olyan gyilkosan sötét aura lengi körül, ami mindenkire hatással van. Ő rendkívül ravasz, rettenetes jól taktikázik. Nem hiszem, hogy elsőre el tudod dönteni, mik a szándékai. (Legalábbis, ha korábban nem néztél utána a történetnek a neten, mint én..) Mindegy is. A lényeg, hogy Rhysand nélkül nem sikerült volna semmi. A végső játszmákban döntő szerepe van az ő szerepének, minden tettének, bármennyire is viszolyognál is. Bennem is vegyes érzéseket keltett, volt hogy megütöttem volna, de olyan is, mikor sírva köszöntem volna meg a segítségét. Ja, és olyan is, hogy csak úgy megöleltem volna,.. igen. Annyi biztos, hogy nem kell elbúcsúznunk tőle, a folytatásban sokkalta többet fog szerepelni. Bizony, jön a folytatás is, a Könyvmolyképző Kiadó már megszerezte a kiadási jogokat! Taps! Szeretlek Titeket!
A katartikus eseményeknek aztán vége szakad. Igazából egy szavam sem lehet, minden remek. Amennyi csavar és kavarodás volt itt, ez a vég mesébe illő. De tök komolyan. Én nem mondanám függővégnek, bár kétségtelenül az. Inkább úgy fogalmazom, hogy egyből olvasnád a folytatást természetesen, ha a kezedben lenne, de így, hogy nincs, nem akarod kétségbeesésedben lekaparni a falat. Vagy a hajadat tépni, vagy amit ilyenkor csinálni szoktál. Annyi biztos, hogy napokig nem tudsz szabadulni ebből a világból. A neten fogod keresgetni a képeket a történetről. Beállítod az összes létező kütyüdön háttérnek. Esetleg Facebook borítónak is kiteszed. Ám ez nem is baj. Az lenne a fura, ha nem így tennél. Tényleg. :) Az ilyen mértékű fanatizmus teljességgel jogos jelen esetben.
Így a végén jöjjenek a szokásos idézetek. Ráadásul plusz képeket is hozok, mert annyi de annyi jó van a neten, hogy el sem hiszitek! Nem tudtam kiválasztani csak párat.. lehetetlenség. Szóval csodálkozzatok ti is. És olvassátok el! :)
Na de a történet. Ez egy Szépség és a szörnyeteg átdolgozás, ami bravúrosan sikerült. Van itt szörnyeteg, elvarázsolt kastély, gonosz királynő, titkok és még egy átok is, amit csak az igaz szerelem tud megtörni. Hát csodálkoztok, hogy teljesen beleszerettem a könyvbe?
A kezdő jelenetünk az az ominózus vadászat, amit a fülszöveg is említ. Feyre egy 19 éves lány, aki egymaga tartja el a családját. Édesanyja 8 éves korában halt meg, édesapja akkor elemeiben rázkódott meg. De a végső összeomlásra egészen addig kellett várni, míg teljesen eladósodott és anyagilag tönkrement. Valamikor, Feyre apjával, és két nővérével gazdagságban, jómódban éltek. Mára ez már máshogy van. Az egyik lány, Elain nem képes elfogadni, hogy szegények, tagadásban él, így nem is segít semmiben. Nesta pedig azért nem segít, mert így akarja rákényszeríteni az apjukat, hogy végre kapja már össze magát, vegye észre, hogy neki kellene egyben tartania a családot, nem pedig a legkisebb lányának, Feyre-nek. Ő az egyetlen aki, cselekszik. Most is azért van az erdőben, bármennyire közel van a falhoz, ami a tündéreket elválasztja az emberek világától, hogy a családjának legyen mit ennie. Meglátja a prédát, és egyből cselekszik; nem engedi, hogy a farkas elvegye tőle. Később jön rá, hogy mit tett.
Napokkal ezután, egy zord este, szörnyeteg tör rájuk. Félelmetes vadállat, aki a farkas gyilkosát keresi. Elviszi magával Feyre-t, át a falon, a tündérek birodalmába. Ahogy korábban említettem, az írónő leírásai megelevenednek. Mintha te magad is ott sétálnál Tavasz Udvarának erdejében. Csodálatos, ámbár iszonyú veszélyes. Feyre minden pillanatban a szökést tervezi. Mikor elérnek a kastélyba, kiderül, hogy a vadállat valójában egy főtündér, Tavasz Udvarának főura. Tamlin veszélyesen jóképű, viszont rendkívül zord természetű alak. Esetekben ijesztő. A kastélyban még megismerkedünk Luciennel, aki az Ősz Udvarának fia, valamint Tamlin legjobb barátja. Az ő szarkasztikus humora verhetetlen. Jókat mosolyogtam a beszólásain, hogy nem válogatta meg sosem, mit mondjon. Kiderül, hogy nem akarják Feyre-t megölni, csupán azt kívánják tőle, örökre maradjon itt. Tamlin elmondja neki, hogy a családja miatt nem kell aggódnia, ő gondoskodott róluk, mindenük megvan, ismét úgy élnek, mint régen. A lány nem egy könnyen, de beletörődik ebbe, és elkezdi más szemmel nézni a környezetét. Enyhülni kezd elemi gyűlölete Tamlin iránt, az érzései kezdenek megváltozni, átalakulni valami többé, ami rettentően megrémíti.
Ahogy haladunk előre szinte kirándulást teszünk Tavasz Udvarában. Láthatjuk, hogy az erdő csak úgy hemzseg a gonosz, mindenre képes tündérektől. Főleg, hogy valami sötét készül odakint. Egyre több az idegen behatoló, Tamlin és Lucien alig győzi megvédeni a határaikat. Megtudjuk, hogy vannak még udvarok Prithyan-ban, egyik veszélyesebb, mint a másik. Részesei lehetünk különböző tündérceremóniáknak, tündérünnepeknek. Az egyik legkedvesebb jelenetem is egy ilyen eseményhez kötődik, egészen pontosan a tüzek éjszakájához. Lassan el is érkezünk a fordulóponthoz a történetben, mikor Feyre és Tamlin engednek a vágyuknak, majd lecsap a sötétség.
 |
| Feyre és Tamlin |
Világossá válik, hogy a lány az egyetlen, aki az átkot meg tudja törni. Az átkot évekkel, hmm.. inkább évszázadokkal ezelőtt Amarantha tette Tamlinre és udvarára. Lejárt az idejük, ideje, hogy megfizessenek. Csakhogy jön Feyre és keresztbe tesz Amaranthának. Innentől kezdve a történet nem áll meg. Borzasztóan izgalmas volt! Olyan fejkapkodós, amit már az írónőtől megszokhattunk korábban. Színre lép Rhysand is, akit még nem annyira tudok hova tenni, de az tény, hogy egy olyan gyilkosan sötét aura lengi körül, ami mindenkire hatással van. Ő rendkívül ravasz, rettenetes jól taktikázik. Nem hiszem, hogy elsőre el tudod dönteni, mik a szándékai. (Legalábbis, ha korábban nem néztél utána a történetnek a neten, mint én..) Mindegy is. A lényeg, hogy Rhysand nélkül nem sikerült volna semmi. A végső játszmákban döntő szerepe van az ő szerepének, minden tettének, bármennyire is viszolyognál is. Bennem is vegyes érzéseket keltett, volt hogy megütöttem volna, de olyan is, mikor sírva köszöntem volna meg a segítségét. Ja, és olyan is, hogy csak úgy megöleltem volna,.. igen. Annyi biztos, hogy nem kell elbúcsúznunk tőle, a folytatásban sokkalta többet fog szerepelni. Bizony, jön a folytatás is, a Könyvmolyképző Kiadó már megszerezte a kiadási jogokat! Taps! Szeretlek Titeket!
A katartikus eseményeknek aztán vége szakad. Igazából egy szavam sem lehet, minden remek. Amennyi csavar és kavarodás volt itt, ez a vég mesébe illő. De tök komolyan. Én nem mondanám függővégnek, bár kétségtelenül az. Inkább úgy fogalmazom, hogy egyből olvasnád a folytatást természetesen, ha a kezedben lenne, de így, hogy nincs, nem akarod kétségbeesésedben lekaparni a falat. Vagy a hajadat tépni, vagy amit ilyenkor csinálni szoktál. Annyi biztos, hogy napokig nem tudsz szabadulni ebből a világból. A neten fogod keresgetni a képeket a történetről. Beállítod az összes létező kütyüdön háttérnek. Esetleg Facebook borítónak is kiteszed. Ám ez nem is baj. Az lenne a fura, ha nem így tennél. Tényleg. :) Az ilyen mértékű fanatizmus teljességgel jogos jelen esetben.
Így a végén jöjjenek a szokásos idézetek. Ráadásul plusz képeket is hozok, mert annyi de annyi jó van a neten, hogy el sem hiszitek! Nem tudtam kiválasztani csak párat.. lehetetlenség. Szóval csodálkozzatok ti is. És olvassátok el! :)
"Az ismeretlen minden porcikája érzéki eleganciát és könnyedséget sugárzott. Kétség sem férhetett hozzá, hogy főtündérrel álltam szemben. Rövid, fekete haja úgy csillogott, akár a holló tollai, csodásan ellenpontozta sápadt bőrét. Szemének kékje olyan mély volt, hogy még a tűz fényében is lilának tűnt." (Rhysand)
"Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy. A tündérek körében, legyenek alacsonyabb rangúak vagy főtündérek, erős kézre van szükség. Túl erősek vagyunk és a halhatatlanságunk miatt túl unottak ahhoz, hogy bármi más féken tartson bennünket." (Tamlin)
 |
| Feyre és Rhysand |
– Undorító rohadék vagy.
– Feltétlenül meg kell kérdezzem Tamlintól, hogy ilyen hízelgéssel nyerted-e meg a szívét. (Feyre, Ryhsand)
"Pontosan olyan vagy, amilyennek megálmodtalak." (Tamlin)
 |
| Lucien |
"Mert lenyűgöz az emberi léted: ahogy örülsz, ahogy átélsz dolgokat, olyan vadul, mélyen, mindent egyszerre…ez nagyon…lelkesítő. Vonz, még akkor is, ha tudom, hogy nem kellene, és próbálom is elkerülni." (Tamlin)
 |
| Feyre |
"Örülj, hogy emberi szíved van, Feyre. Csak sajnálhatod azokat, akiknek nincsenek érzéseik." (Rhysand)
 |
Tamlin |
 |
Rhysand |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése