J. A. Redmerski: Ének a szentjánosbogarakról

Rendhagyó dolog fog következni..

Mint ahogy azt már megszokhattátok, olyan könyvekről írok bejegyzést, amik nagyon tetszettek. Amik olyannyira magukkal ragadtak, hogy kikívánkozott belőlem az érzés. Ez most más lesz. Hatalmasat csalódtam ebben a könyvben, és el szeretném mondani, hogy miért. Továbbá, ahogy keresgéltem róla, nem is nagyon találtam blogos értékelést, így most létrehozok egyet. Lehet sokaknak segíteni fog, hogy ne vegyék kezükbe ezt a sztorit.. remélem, mert személy szerint nem ajánlom senkinek sem! Lássuk!

Elias Kline és Brayelle Bates kicsi koruktól elválaszthatatlanok. Amikor Bray Dél-Karolinába költözik, mindketten ráébrednek, hogy ártatlan gyerekkori kapcsolatuk már sokkal több egyszerű barátságnál, így a lány visszatér Georgiába. Egy ideig minden szivárványosnak tűnik, ám egy sorsdöntő éjszakán szörnyű baleset történik. Elias és Bray elmenekül. Semmiképpen nem akarnak rács mögé kerülni, és igyekeznek a szabadságukat a lehető legteljesebb mértékben kiélvezni. Hozzácsapódnak egy bandához, így a páros vad és vakmerő új élete kiteljesedik. De a problémáik elől nem futhatnak el.

Amikor utoléri őket a múltjuk, muszáj szembenézniük a valósággal. Bár a leglehetetlenebb helyzetekből is kiverekedik magukat, Elias ismeri Bray fájdalmas titkát. A lányt önmagától kell megmenteni, s ez nem biztos, hogy sikerül…

J. A. Redmerski nem ismeretlen írónő, hiszen üstökösként robbant be a köztudatba A soha határa és Az örökké határa című könyveivel. Mind a kettőt olvastam, sőt! meg is vettem, annyira jók voltak. Totális szerelem, abszolút kedvenc, így borzasztóan felvillanyozódtam, mikor megtudtam a hírt, hogy az Uplius megjelenteti az írónő egy másik könyvét.

Sokan úgy tartják, hogy az írónőnek Az örökké határát (szerettem!) nem kellett volna megírnia. Nos, szerintem meg EZT nem! Ha már itt tartunk, nem is értem miféle felindulásból kapcsolata össze a két könyv cselekményét.. attól, hogy Andrew és Camryn feltűnnek itt, semmivel sem lett jobb ez a sztori… de most komolyan, így csak jobban megutáltam ennek a könyvnek a szereplőit. Kicsit elmagyarázom: Emlékeztek arra, mikor Camryn és Andrew elmegy bulizni Az örökké határában egy csapat link alakkal, akik bedrogozzák őket? Nos, ezek a link alakok eme könyv főhősei. No comment ....

A borító becsapós, a csajnak nem is szőkés a haja, hanem sötét. Továbbá közel sem ilyen idilli ez az egész, mint ami a borítóról lejön – egy bilincs sokkalta jobban illene ide. Vagy egy piás üveg egy zacskó droggal ha már itt tartunk.. Szentjánosbogarak? Nem sok jelentése van, talán valamelyest a biztonságot és az otthont szimbolizálja a főszereplők számára. Pedig jó is lehetett volna ez a katyvasz. Az alapötlet egész jó - bár elég közhelyes - két fiatal, akik együtt nőttek fel, évek múltán rájönnek, hogy szerelmesek egymásba és adnak egy esélyt egy másfajta kapcsolatnak. Ám az írónő elég drámaian és frusztrálóan kavarta össze a szálakat. Nem akarok feleslegesen spoilerezni, hátha valaki mégis arra vetemedik, hogy elolvassa. A fülszövegben közölték, hogy Elias és Bray mindenáron el akarják kerülni a börtönt, így megszöknek. Ebből következik, hogy tényleg valami orbitálisan nagy butaságot csináltak. Felvetődik a kérdés, hogy miért nem vállalják a felelősséget, miért menekülnek el? Az annyival jobb? Rettegésben élni? Hát pff..

Az összes szereplő egy retardált, iskolázatlan tróger benyomását keltette, akik hiába 27-28 évesek a történet egyes pontjain, nem tudnak felelősségteljesen és józanul gondolkodni. Elias egy papucs, de akkora, mint a ház! Annyira szerelmes Bray-be, hogy képes tönkretenni a saját életét miatta, miközben a lány gyakran hajt arra, hogy a fiú felszívódjon. Többször fel is szólítja erre a fiút! Bray-ről semmi jót nem tudok mondani, talán még sosem olvastam olyan főhősnőről, akit ennyire ki nem állhattam volna. Utáltam az egész karakterét. A gondolkodásmódját, a fogalmazását, ahogy másoknak játszotta az eszét.. egyszerűen wááá. (Hol egy lapát?) Aki így viselkedik, és ennyire nem érdekli az, hogy a szerelme feláldozza az életét az ő hibája és ostobasága miatt, pláne, hogy még neki áll feljebb, az bőven megérdemli azt, amit kapott! Sokkal több kellett volna még neki..

A történet sem tetszett.. valahogy nagyon távol áll tőlem ez, valószínű azért, mert nem szeretem a hazugságokat és a gyáva alakokat. Úgy gondolom mindenki vállalja a tettei következményét! Ha valaki eddig nem így gondolta, ezután garantáltan változtat a véleményén. 

Még egy kis negatívként említem meg, hogy a szereplők nagyon csúnyán és ízléstelenül beszélnek.. néha nem is akartam elhinni, hogy ez vagy az van leírva a lapra.. vagy ez a fordító sara? – passz. Tényleg olyan nagy kérés, hogy legalább egy oldalon ne legyen valami szitok szó? Amúgy a könyv felét az teszi ki, hogy totál részegek a szereplőink vagy be vannak állva különböző drogoktól. Jaaaa meg, hogy szexelnek… de már ebből is sok volt, ugyanis egyik pillanatról a másikra már aktus van mindenféle átvezetés nélkül. Semmi kémia, esetleg szexuális feszültség, amit az olvasó elvárna. Az sem tetszett, ahogy mindez le volt írva.. nem igazán volt ízléses.. mint egy rossz pornó – a szövegelést közben nem is említem, meg inkább arra sem kellene kitérni, hogy orgia is előfordul egy-két oldalon.

Szóval nem, nem tetszett. Egyáltalán nem. Csak azért szenvedtem végig, hogy méltóképpen lehúzhassam a sztorit. És mondanom sem kell, hogy mennyire hálás vagyok az isteni gondviselésnek, hogy nem adtam érte pénzt! Holtbiztos vagyok benne, hogy nem tudnék megszabadulni tőle...