A múlt héten megosztottam a történetemből egy kis darabkát. (itt) Hangsúlyozom, hogy kis, mivel ez Word-ben kb. két A4-es oldalnak felelt meg. Sokan leírták Tifanny-t az ilyen-olyan viselkedése miatt, bár én pozitív karakternek szánom őt. Remélem, idővel majd ti is megkedvelitek. El kell mondanom, hogy a történet nem hajaz semmilyen formában a Szürke könyvekre! Jesszus... maga a feltételezés is elképesztő. Továbbá, ez nem profi munka! Nem adtam ki könyvet, nem vagyok író, ennélfogva nem várható tökéletes eredmény - én legalábbis így gondolom. Így hát ne is várj tökéletes eredményt, továbbá, ne az igazi írókkal hasonlíts össze.
Az első lépés után kaptam építő, dicsérő kritikákat, amiknek az eredménye ez a mai második lépés. Átgondoltam és átírtam a ti instrukciótokat követve, így kaptam a lentebb olvasható újabb részletet. Köszönöm, hogy nem vettétek el tőle a kedvem!
Egy órával később már kint vagyok a lakásomból és Beccához tartok gyalog. Élvezzük ki ezt a szép nyári napot címszóval. A mai napra tekintettel, úgy döntök szarok mindenre. Nem szokásom úgy sétálni az utcán, hogy be van dugva a fülem, de most ez sem érdekel. Szükségem van arra, hogy a zene kiöljön minden nemkívánatos gondolatot az agyamból. Feltekerem a hangerőt, amíg csak a Dead by April énekesét hallom.
Becca-val az előző munkahelyemen ismerkedtem meg, együtt pultoztunk az egyetem alatt egy bárban. Ő még mindig ezt csinálja, de nekem elegem lett a sok részeg tahóból. Nagyon kedvelem a csajt, már rögtön az elején egy hullámhosszon voltunk. Miután kiderült, hogy mindössze két utcára lakunk egymástól, megpecsételődött a barátságunk.
Belenézek a táskámba, ellenőrzöm mindenem megvan-e. Ez ilyen kényszeres dolog. Kulcs, papírzsebkendő, ajakbalzsam, pénz, iratok. Zseniális, nem hiányzik semmi. Ha már a táskámban kutatok, számot váltok. És ebben a pillanatban derül ki, miért nem szoktam úgy sétálgatni, hogy be van dugva a fülem.
Minden rettentő gyorsan történik, és mégis nagyon lassan. Van ennek értelme? Mindegy. Miközben a táskámban turkálok megbotlom a járdaszegélyben, térdre esem, félig a zebrára. A táskámból kigurul az ajakbalzsamom, ész nélkül kapok utána, mint egy bolond. Nem veszem észre a balról érkező autót, ami egyenesen felém hajt. Látom, hogy a sofőr fekszik a dudán, de nem hallom a tülkölést. Aztán hirtelen rántást érzek a jobb karomnál és már a füvön ülök, egy zöld szempár kereszttüzében.
- Jól vagy? Megütötted magad? - kérdezi a srác, miközben tapogat. Nem hallom a hangját, a szájáról olvasom le a kérdést. De miért fogdos? Ja, csonttörést keres.. Kiveszem a fülhallgatót a fülemből és nagyon távoli hangon szólalok meg.
- Az a kocsi tényleg majdnem elütött?
- Ó igen! Nem sok hiányzott. Lehet ha nem érek ide, kilapít. Miért nem keltél fel? - a karom után nyúl, segít felállnom. - Biztos, hogy jól vagy?
Ránézek megmentőmre. Egész helyes! Érzem, hogy mindjárt elpirulok és nem csak azért, mert ilyen szerencsétlen vagyok. Körülbelül fél fejjel lehet magasabb nálam, fahéj színű haja rövid. Olyan igazi katona séró. Most, hogy eszembe jut a katona, mint jelző, hát bizony az alkatára is ráillik. Ahogy látom, a sötét póló alatt rendesen karbantartott izmok lapulnak.
- Én.., én teljesen lefagytam – jó ég, hogy szégyellem magam. Ez kellett még mára, de tényleg! - Én... nagyon szépen köszönöm a segítségedet, nem tudom mi volt ez. Csak a táskámban kutakodtam, meg zenét is hallgattam és elestem...
De nem tudom befejezni, mert egy irtó hangos fékezés rekeszti bennem a szavakat. A hang irányába fordulok és meglátom az autót, ami az előbb kis híján a vesztemet okozta. Kivágódik a vezetőülés ajtaja és egy tajtékzó pasas száguld felém. Teljesen kiszárad a szám ijedtemben, valósággal érzem a dühét, ami hullámokban áramlik belőle.
- Nézd, sajná..
- Na ide hallgass, szöszi! - kezdi az idegen kemény hangon. - Mi ütött beléd? Te meg vagy húzatva? Vagy észre sem vetted, hogy az út szélén ücsörögsz? - már szinte az arcomba ordít. Fel kell emelnem a fejem, hogy az arcába nézzek. Tökös vagy, Tiffany! - Van fogalmad róla, mekkora tragédia történhetett volna? Hm? Ha ne adj isten elütlek - zihál, nem fejezi be a mondatot. - Atyaisten! Meg is ölhettelek volna!
Nem tudok megszólalni.
- Hallod öreg, hagyjad, lehet, hogy sokkot kapott – hallom Katona hangját.
- Maradj ki belőle! - sziszegi neki válaszul.
Úgy érzem ideje magamra találnom. Lassan szívom be a levegőt, közben próbálom visszaszerezni a személyes légteremet.
- Nézd, sajnálom. Tényleg. Úgy volt, hogy kutakodtam a táskámban, és elestem. Majd kiesett az ajakbalzsamom és a fülhallgatótól nem hallottam a kocsi dudáját, aztán már csak a lámpát láttam és nem tudtam megmozdulni.. és tényleg ne haragudj. Eléggé összejött ez a mai nap...
- Hát ez aztán remek – megvetően rázza a fejét. - Tégy meg nekünk, szegény autósoknak egy szívességet drága. Ne sétálj egyedül, vagy ha mégis, a lehető legtávolabb az úttól! - Még egy haragos nézés és már indul is vissza kocsijához.
- Ja, amúgy nincs semmi bajom, kösz! - Ezt meg mégis mi a fenéért kellett?
Visszafordul, így alkalmam adódik megnézni magamnak szemtől szemben. Bordó színű hosszú ujjú felsőt visel, aminek az ujjait a könyökéig feltűre, és világos farmert. Bal csuklóján bőrszíjas óra. Már innen látszik, milyen merev. Ez az ideges testtartás gyönyörűen kirajzolja a karja, és felső teste izmait. Jesszus! Egyszer csak újra ott áll előttem, de nem tudja csökkenteni a távolságot, mert folyamatosan hátrálok előle. Ahogy tekintetem felvándorol az arcára, kiderül, hogy a teste mellett az arcával sincs baj. Ugyanis ő is veszettül jóképű. Máshogy mint Katona. Szeme a higany színében örvénylik, sötétbarna haja az ég felé meredezik. Arcát még markánsabbá teszi a körülbelül két napos borosta.
- Csak hogy tisztázzuk! Mielőtt kiszálltam, már tudtam, hogy jól vagy, hiszen már össze is melegedtél a megmentőddel - a srác felé pillant, aki segített nekem. A hangjából csöpög a gúny. Tátva marad a szám, ki ez az ember? - Meg persze a visszapillantóból is láttam, hogy a két lábadon állsz. Igazából csak az érdekel, hogy felfogd, milyen felelőtlen magatartást mutattál be itt az előbb. Ez nem egy játszótér, ahol kényed-kedved szerint sétafikálhatsz!
- Igen, és a zebrát sem ilyen sebességgel kell megközelíteni! - ripakodom rá. - Vagy nem igaz? Belemenjünk a KRESZ-be? Te is részben hibás vagy, de hagyjuk is! - Még mondani akarok valami bántót, azonban a keze az állam után nyúl, hogy az arcom még jobban a saját arca felé fordítsa. A bőre kemény és meleg.
Nem mond semmit, a tekintetével üzen. Hogy mit olvasok ki a szürke fertőből? Fenyegetést? Talán. Haragot? Tuti. De van itt még valami, amit nem is biztos, hogy tudni akarok. Olyan mintha szavak nélkül kérdezne. De mit? Végig néz rajtam, lassan komótosan. Érzem, hogy rákvörös vagyok. Erősödik a szorítása, önkéntelenül közelebb léptem hozzá. Megremegek, ahogy megérzem az arcomon a leheletét.
- Elég legyen, már eléggé megijesztetted. Menj a dolgodra haver! - Katona hangjára egyszerre elenged, keze nyomán ég a bőröm.
Talán biccent a másik férfinak, bár ebben aztán tényleg nem vagyok biztos, és már megy is. Bevágódik a méregdrága sportkocsijába és már itt sincs. Ahogy hallgatom a kerekek vad nyikorgását és nézem az azok okozta füstöt, jövök rá, hogy nem jegyeztem meg a rendszámát, se az autót, hogy a jövőben elkerülhessem őt. Vagy elmenekülhessek előle?
♦
- Egészségedre! - nagyot koccannak poharaink, már majdnem azt hiszem, azon nyomban eltörik a boros poharam vékony üvege.
- Viszont csajszi! Igyunk arra, hogy vége a mai napnak! - vigyorodik el szélesen Becca, majd egy hajtásra kiissza a pohara tartalmát. Nem is tudja, milyen igaza van.
Becca viszonylag régóta, már majdnem három éve osztozik ezen a lakáson Monicával, akit gyerekkora óta ismer. A sors újra összehozta őket az egyetemen, ahol szaktársak lettek. Amúgy valami üzleti szakon tanulnak tudom is én mit. Nekem ez száraz. Monica rendes csaj a maga módján, bár szerintem túlzottan antiszociális. Ami nem feltétlenül baj, hiszen magamat is annak mondom valamilyen szinten - manapság egyre gyakrabban - de ez a csaj, néha tényleg fura. Vagy csak rá kellene szánnom magam, hogy megismerjem rendesen. Na ki az antiszociális?
- Nézd - szól hozzám Becca tele szájjal. A földigiliszta formája gumicukor úgy lóg ki a száján, mintha igazi lenne. - Itt a programtervezet a hétvégére!
Ja, igen. Hétvége. Brianna lánybúcsúja. Mint a menyasszony húga és tanúja, Becca kötelességének érezte, hogy megszervezze a bulit. Bocs, az újabb részeges partit. Pazar.
- Már meg is csináltad? Hadd nézzem! - szemem felületesen fut végig a nyomtatott sorokon, míg szabályosan levesestányér nagyságúra nyílik. - Ez meg mégis mit jelentsen? - mutatok vádlón és vérig sértődve az egyik, számszerint azt hiszem a hatos pontra.
Becca elfordul, hogy ne kelljen a szemembe néznie, és a boros üveggel szórakozik. Újratölti a poharainkat, majd kihúzza a hajgumit vállig érő barna hajából. Ujjaival kifésüli a gubancokat, marha alaposan, majd mintha csak egy brutálisan lassú felvételen látnám, elkezdi összefogni a haját, hogy összekösse. Szét vet a méreg!
- Becca! - összerezzen. Helyes. - Válaszolj!
-Tifanny az úgy volt, hogy.. - végre visszafordul, látom rajta mennyire nincs kedve erről beszélni. Kérdőn még feljebb vonom a szemöldököm. - Jól van na, csak ne nézz már így! Teljesen berosszulok ettől!
- Akkor magyarázd már meg, hogy mi ez itt! - meglengetem ezt az ostoba listát, majd újra megkeresem azt a szörnyű pontot és felolvasom. - Szexi pasikat keríteni mindenkinek, legalább egyet ráÁLLÍTANI Tiffanyra, hogy kezdjenek egymással valamit. Tudjuk mit. A lényeg, hogy végre ő is igazi nő legyen! Szóval?
- Ugyan már, azt ne mond, hogy nem szeretnél egy igazi nagy kalandot Tiff. Gondold csak el. Tengerpart, megannyi koktél, egy szexisten, aki csak arra vár, hogy odaadd magad neki - látványosan megborzong, majd cinkosan rám mosolyog. Barna szemében vidámság csillan.
- Nem ez a lényeg! Miért kellett ezt papírra írni? Ki látta eddig? - hivatalosan bizonyított, hogy ez életem legrosszabb napja. Aminek mégis van egy jó oldala. Ennél rosszabb már nem lehet. Soha.
- Eddig csak mi ketten, és Monica. És mielőtt megkérdeznéd, nem, nem küldtem még el senkinek. Úgy tűnik ezt a változatot már nem is fogom. Átírom, amint elmentél, ígérem.
- Köszönöm! - sóhajtok fel.
Kicsit megfagy a levegő, zavart csendben iszogatunk. Majdnem szégyellem magam a kirohanásom miatt, de csak majdnem! Még, hogy a barátnőim gondoskodjanak az én szüzességem elvesztéséről? Hát mi ez, valami ostoba vicc? Miből gondolják, hogy nem tudok magamnak pasit fogni? És honnan veszik, hogy erre a legmegfelelőbb alkalom egy egyéjszakás, piagőzős este lenne a tengerparton egy szexistennel? Vadidegennel! Vadidegent akartam mondani!
- Egészség! - odatartom a poharamat Beccához, aki feszültnek, megbántottnak tűnik.
- Na, Becca, ne haragudj, csak ez a teendő, hogy így nevezzem, feltette a mai napomra a koronát - ostoba fintort vágok. - Hálás vagyok neked, hogy segíteni akarsz, de hidd el, tudok pasizni. Te is tudod, hogy volt már dolgom egykettővel, és jól elboldogultunk egymással rendszerint.
- Persze Tiffany, tudom - nagy levegőt vesz. - Csak egy igazi, filmnekvaló estét akarok veletek! - Becca egyik jellemvonása, miszerint csak azok az emlékek és élmények érnek valamit, amiből jó, mi több, Oscar-díjas filmet lehetne forgatni. - Értesz?
- Persze! És hidd el, az is lesz. Bulizunk egy nagyot. A nővéred pedig letérdel előtted, akkora partit szervezel neki - közelebb mászok hozzá és megölelem. Nem bírom, ha haragszik rám. Szerencsére viszonozza a gesztust. - Értve vagyok?
- Nos, egy feltétellel Miss. Ígérd meg, hogy megpróbálsz pasizni - megdermedek, nem erről volt szó. - Na, jó, akkor legalább azt ígérd meg, hogy ha egy szexi férfi szeretne közelebb kerülni hozzád, ha csak egy ital vagy egy tánc erejéig, nem küldöd el. Hm?
Ennyit azt hiszem megígérhetek.
- Áll az alku.
- Pazar. Hozom a következő üveget!
Mosolyogva nézek utána, amint kimegy a konyhába a boltív alatt. A lakás nagyon cuki, mindenkinek egyből lejön, hogy két csaj lakja. A bejárati ajtó egynesen a nappalira nyílik, ahol a narancssárga, vörös és citromsárga színek uralkodnak. Egyedül a könyvespolc és a dohányzóasztal sötét színű. Az ablak előtti párkányhoz lépek és leülök rá. Ez a kedvenc helyem itt. Pont az én méreteimre van szabva, szerintem rajtam kívül senki nem is teszi le ide a seggét. Felteszem a lábam, nekidőlök a falnak, és teljesen elmerengve nézek ki az ablakon.
Még mindig meleg van, de már nem azon az elviselhetetlen módon. Értsd, már nem tapad a hátadra a felsőd az izzadságodtól. A nap lassan araszol lefelé a horizonton arannyal bevonva a tájat. Egy pár sétál az utcán, játékosan lökdösik egymást. Nevetnek. Elmosolyodom. A lámpa kicsit odébb zöldre vált a biciklisek számára, akik teljes összhangban ülnek fel a nyeregbe és kezdenek el újra tekerni.
Az egyik elől álló autóban hangos zene szól, és alig vált át a lámpa zöldre, már el is indul. Micsoda türelmetlenség! Még a gumit is égeti. Ahogy közeledik a kocsi úgy lesz egyre ismerősebb. Ő az, hogy a fene vigye el! Az a barom, aki majdnem elütött. És aki úgy rám hozta a frászt. Belefeledkezem a sofőr arcának kutatásába, szinte villámcsapásként ér, hogy a rendszámot keressem. Hát azt már nem látom, de nézzük a típust! Gyorsan! Metál szürke, a sötétebb árnyalatból, a motorháztetőn két vastag, matt fekete versenycsíkkal. Fel kell állnom és utána néznem közben, olyan gyorsan megy. Nem látom az emblémát! De, mégis! Az anyját! Ez egy Ford Mustang Shelby! Úristen. De. Gyönyörű. Nem csoda, ha bepipult a pasi, én is mindentől óvnám ezt a kocsit. Pláne a bolond gyalogosoktól.
- Te mit csinálsz? Ott van valamelyik híresség? - fut felém Becca, útközben leteszi az asztalra a bort és a poharakat. - Úgy hallottam a napokban a városban lesz George Clooney!
- Becca! Az apád lehetne! - nevetem el magam.
- De nem az, nem igaz?
Még vagy egy órát iszogatunk és nevetünk. A szüzességemről több szó nem esik az estén, aminek szívből örülök. Megígérem neki, hogy még a hétvégi buli előtt felhívom.
Mikor hazaérek, anyát nem találom otthon. Szinte meg sem lepődöm, éjjel nappal dolgozik. Ez így nem lesz jó. Senki sem bír ki ennyit hosszútávon, amennyit ő vállal. Mi lesz, ha újra megbetegszik? Nem is bírok rágondolni, túl nehéz.
Amit Tiffany hallgat: Dead by April: Calling
Becca-val az előző munkahelyemen ismerkedtem meg, együtt pultoztunk az egyetem alatt egy bárban. Ő még mindig ezt csinálja, de nekem elegem lett a sok részeg tahóból. Nagyon kedvelem a csajt, már rögtön az elején egy hullámhosszon voltunk. Miután kiderült, hogy mindössze két utcára lakunk egymástól, megpecsételődött a barátságunk.
Belenézek a táskámba, ellenőrzöm mindenem megvan-e. Ez ilyen kényszeres dolog. Kulcs, papírzsebkendő, ajakbalzsam, pénz, iratok. Zseniális, nem hiányzik semmi. Ha már a táskámban kutatok, számot váltok. És ebben a pillanatban derül ki, miért nem szoktam úgy sétálgatni, hogy be van dugva a fülem.
Minden rettentő gyorsan történik, és mégis nagyon lassan. Van ennek értelme? Mindegy. Miközben a táskámban turkálok megbotlom a járdaszegélyben, térdre esem, félig a zebrára. A táskámból kigurul az ajakbalzsamom, ész nélkül kapok utána, mint egy bolond. Nem veszem észre a balról érkező autót, ami egyenesen felém hajt. Látom, hogy a sofőr fekszik a dudán, de nem hallom a tülkölést. Aztán hirtelen rántást érzek a jobb karomnál és már a füvön ülök, egy zöld szempár kereszttüzében.
- Jól vagy? Megütötted magad? - kérdezi a srác, miközben tapogat. Nem hallom a hangját, a szájáról olvasom le a kérdést. De miért fogdos? Ja, csonttörést keres.. Kiveszem a fülhallgatót a fülemből és nagyon távoli hangon szólalok meg.
- Az a kocsi tényleg majdnem elütött?
- Ó igen! Nem sok hiányzott. Lehet ha nem érek ide, kilapít. Miért nem keltél fel? - a karom után nyúl, segít felállnom. - Biztos, hogy jól vagy?
Ránézek megmentőmre. Egész helyes! Érzem, hogy mindjárt elpirulok és nem csak azért, mert ilyen szerencsétlen vagyok. Körülbelül fél fejjel lehet magasabb nálam, fahéj színű haja rövid. Olyan igazi katona séró. Most, hogy eszembe jut a katona, mint jelző, hát bizony az alkatára is ráillik. Ahogy látom, a sötét póló alatt rendesen karbantartott izmok lapulnak.
- Én.., én teljesen lefagytam – jó ég, hogy szégyellem magam. Ez kellett még mára, de tényleg! - Én... nagyon szépen köszönöm a segítségedet, nem tudom mi volt ez. Csak a táskámban kutakodtam, meg zenét is hallgattam és elestem...
De nem tudom befejezni, mert egy irtó hangos fékezés rekeszti bennem a szavakat. A hang irányába fordulok és meglátom az autót, ami az előbb kis híján a vesztemet okozta. Kivágódik a vezetőülés ajtaja és egy tajtékzó pasas száguld felém. Teljesen kiszárad a szám ijedtemben, valósággal érzem a dühét, ami hullámokban áramlik belőle.
- Nézd, sajná..
- Na ide hallgass, szöszi! - kezdi az idegen kemény hangon. - Mi ütött beléd? Te meg vagy húzatva? Vagy észre sem vetted, hogy az út szélén ücsörögsz? - már szinte az arcomba ordít. Fel kell emelnem a fejem, hogy az arcába nézzek. Tökös vagy, Tiffany! - Van fogalmad róla, mekkora tragédia történhetett volna? Hm? Ha ne adj isten elütlek - zihál, nem fejezi be a mondatot. - Atyaisten! Meg is ölhettelek volna!
Nem tudok megszólalni.
- Hallod öreg, hagyjad, lehet, hogy sokkot kapott – hallom Katona hangját.
- Maradj ki belőle! - sziszegi neki válaszul.
Úgy érzem ideje magamra találnom. Lassan szívom be a levegőt, közben próbálom visszaszerezni a személyes légteremet.
- Nézd, sajnálom. Tényleg. Úgy volt, hogy kutakodtam a táskámban, és elestem. Majd kiesett az ajakbalzsamom és a fülhallgatótól nem hallottam a kocsi dudáját, aztán már csak a lámpát láttam és nem tudtam megmozdulni.. és tényleg ne haragudj. Eléggé összejött ez a mai nap...
- Hát ez aztán remek – megvetően rázza a fejét. - Tégy meg nekünk, szegény autósoknak egy szívességet drága. Ne sétálj egyedül, vagy ha mégis, a lehető legtávolabb az úttól! - Még egy haragos nézés és már indul is vissza kocsijához.
- Ja, amúgy nincs semmi bajom, kösz! - Ezt meg mégis mi a fenéért kellett?
Visszafordul, így alkalmam adódik megnézni magamnak szemtől szemben. Bordó színű hosszú ujjú felsőt visel, aminek az ujjait a könyökéig feltűre, és világos farmert. Bal csuklóján bőrszíjas óra. Már innen látszik, milyen merev. Ez az ideges testtartás gyönyörűen kirajzolja a karja, és felső teste izmait. Jesszus! Egyszer csak újra ott áll előttem, de nem tudja csökkenteni a távolságot, mert folyamatosan hátrálok előle. Ahogy tekintetem felvándorol az arcára, kiderül, hogy a teste mellett az arcával sincs baj. Ugyanis ő is veszettül jóképű. Máshogy mint Katona. Szeme a higany színében örvénylik, sötétbarna haja az ég felé meredezik. Arcát még markánsabbá teszi a körülbelül két napos borosta.
- Csak hogy tisztázzuk! Mielőtt kiszálltam, már tudtam, hogy jól vagy, hiszen már össze is melegedtél a megmentőddel - a srác felé pillant, aki segített nekem. A hangjából csöpög a gúny. Tátva marad a szám, ki ez az ember? - Meg persze a visszapillantóból is láttam, hogy a két lábadon állsz. Igazából csak az érdekel, hogy felfogd, milyen felelőtlen magatartást mutattál be itt az előbb. Ez nem egy játszótér, ahol kényed-kedved szerint sétafikálhatsz!
- Igen, és a zebrát sem ilyen sebességgel kell megközelíteni! - ripakodom rá. - Vagy nem igaz? Belemenjünk a KRESZ-be? Te is részben hibás vagy, de hagyjuk is! - Még mondani akarok valami bántót, azonban a keze az állam után nyúl, hogy az arcom még jobban a saját arca felé fordítsa. A bőre kemény és meleg.
Nem mond semmit, a tekintetével üzen. Hogy mit olvasok ki a szürke fertőből? Fenyegetést? Talán. Haragot? Tuti. De van itt még valami, amit nem is biztos, hogy tudni akarok. Olyan mintha szavak nélkül kérdezne. De mit? Végig néz rajtam, lassan komótosan. Érzem, hogy rákvörös vagyok. Erősödik a szorítása, önkéntelenül közelebb léptem hozzá. Megremegek, ahogy megérzem az arcomon a leheletét.
- Elég legyen, már eléggé megijesztetted. Menj a dolgodra haver! - Katona hangjára egyszerre elenged, keze nyomán ég a bőröm.
Talán biccent a másik férfinak, bár ebben aztán tényleg nem vagyok biztos, és már megy is. Bevágódik a méregdrága sportkocsijába és már itt sincs. Ahogy hallgatom a kerekek vad nyikorgását és nézem az azok okozta füstöt, jövök rá, hogy nem jegyeztem meg a rendszámát, se az autót, hogy a jövőben elkerülhessem őt. Vagy elmenekülhessek előle?
♦
- Egészségedre! - nagyot koccannak poharaink, már majdnem azt hiszem, azon nyomban eltörik a boros poharam vékony üvege.
- Viszont csajszi! Igyunk arra, hogy vége a mai napnak! - vigyorodik el szélesen Becca, majd egy hajtásra kiissza a pohara tartalmát. Nem is tudja, milyen igaza van.
Becca viszonylag régóta, már majdnem három éve osztozik ezen a lakáson Monicával, akit gyerekkora óta ismer. A sors újra összehozta őket az egyetemen, ahol szaktársak lettek. Amúgy valami üzleti szakon tanulnak tudom is én mit. Nekem ez száraz. Monica rendes csaj a maga módján, bár szerintem túlzottan antiszociális. Ami nem feltétlenül baj, hiszen magamat is annak mondom valamilyen szinten - manapság egyre gyakrabban - de ez a csaj, néha tényleg fura. Vagy csak rá kellene szánnom magam, hogy megismerjem rendesen. Na ki az antiszociális?
- Nézd - szól hozzám Becca tele szájjal. A földigiliszta formája gumicukor úgy lóg ki a száján, mintha igazi lenne. - Itt a programtervezet a hétvégére!
Ja, igen. Hétvége. Brianna lánybúcsúja. Mint a menyasszony húga és tanúja, Becca kötelességének érezte, hogy megszervezze a bulit. Bocs, az újabb részeges partit. Pazar.
- Már meg is csináltad? Hadd nézzem! - szemem felületesen fut végig a nyomtatott sorokon, míg szabályosan levesestányér nagyságúra nyílik. - Ez meg mégis mit jelentsen? - mutatok vádlón és vérig sértődve az egyik, számszerint azt hiszem a hatos pontra.
Becca elfordul, hogy ne kelljen a szemembe néznie, és a boros üveggel szórakozik. Újratölti a poharainkat, majd kihúzza a hajgumit vállig érő barna hajából. Ujjaival kifésüli a gubancokat, marha alaposan, majd mintha csak egy brutálisan lassú felvételen látnám, elkezdi összefogni a haját, hogy összekösse. Szét vet a méreg!
- Becca! - összerezzen. Helyes. - Válaszolj!
-Tifanny az úgy volt, hogy.. - végre visszafordul, látom rajta mennyire nincs kedve erről beszélni. Kérdőn még feljebb vonom a szemöldököm. - Jól van na, csak ne nézz már így! Teljesen berosszulok ettől!
- Akkor magyarázd már meg, hogy mi ez itt! - meglengetem ezt az ostoba listát, majd újra megkeresem azt a szörnyű pontot és felolvasom. - Szexi pasikat keríteni mindenkinek, legalább egyet ráÁLLÍTANI Tiffanyra, hogy kezdjenek egymással valamit. Tudjuk mit. A lényeg, hogy végre ő is igazi nő legyen! Szóval?
- Ugyan már, azt ne mond, hogy nem szeretnél egy igazi nagy kalandot Tiff. Gondold csak el. Tengerpart, megannyi koktél, egy szexisten, aki csak arra vár, hogy odaadd magad neki - látványosan megborzong, majd cinkosan rám mosolyog. Barna szemében vidámság csillan.
- Nem ez a lényeg! Miért kellett ezt papírra írni? Ki látta eddig? - hivatalosan bizonyított, hogy ez életem legrosszabb napja. Aminek mégis van egy jó oldala. Ennél rosszabb már nem lehet. Soha.
- Eddig csak mi ketten, és Monica. És mielőtt megkérdeznéd, nem, nem küldtem még el senkinek. Úgy tűnik ezt a változatot már nem is fogom. Átírom, amint elmentél, ígérem.
- Köszönöm! - sóhajtok fel.
Kicsit megfagy a levegő, zavart csendben iszogatunk. Majdnem szégyellem magam a kirohanásom miatt, de csak majdnem! Még, hogy a barátnőim gondoskodjanak az én szüzességem elvesztéséről? Hát mi ez, valami ostoba vicc? Miből gondolják, hogy nem tudok magamnak pasit fogni? És honnan veszik, hogy erre a legmegfelelőbb alkalom egy egyéjszakás, piagőzős este lenne a tengerparton egy szexistennel? Vadidegennel! Vadidegent akartam mondani!
- Egészség! - odatartom a poharamat Beccához, aki feszültnek, megbántottnak tűnik.
- Na, Becca, ne haragudj, csak ez a teendő, hogy így nevezzem, feltette a mai napomra a koronát - ostoba fintort vágok. - Hálás vagyok neked, hogy segíteni akarsz, de hidd el, tudok pasizni. Te is tudod, hogy volt már dolgom egykettővel, és jól elboldogultunk egymással rendszerint.
- Persze Tiffany, tudom - nagy levegőt vesz. - Csak egy igazi, filmnekvaló estét akarok veletek! - Becca egyik jellemvonása, miszerint csak azok az emlékek és élmények érnek valamit, amiből jó, mi több, Oscar-díjas filmet lehetne forgatni. - Értesz?
- Persze! És hidd el, az is lesz. Bulizunk egy nagyot. A nővéred pedig letérdel előtted, akkora partit szervezel neki - közelebb mászok hozzá és megölelem. Nem bírom, ha haragszik rám. Szerencsére viszonozza a gesztust. - Értve vagyok?
- Nos, egy feltétellel Miss. Ígérd meg, hogy megpróbálsz pasizni - megdermedek, nem erről volt szó. - Na, jó, akkor legalább azt ígérd meg, hogy ha egy szexi férfi szeretne közelebb kerülni hozzád, ha csak egy ital vagy egy tánc erejéig, nem küldöd el. Hm?
Ennyit azt hiszem megígérhetek.
- Áll az alku.
- Pazar. Hozom a következő üveget!
Mosolyogva nézek utána, amint kimegy a konyhába a boltív alatt. A lakás nagyon cuki, mindenkinek egyből lejön, hogy két csaj lakja. A bejárati ajtó egynesen a nappalira nyílik, ahol a narancssárga, vörös és citromsárga színek uralkodnak. Egyedül a könyvespolc és a dohányzóasztal sötét színű. Az ablak előtti párkányhoz lépek és leülök rá. Ez a kedvenc helyem itt. Pont az én méreteimre van szabva, szerintem rajtam kívül senki nem is teszi le ide a seggét. Felteszem a lábam, nekidőlök a falnak, és teljesen elmerengve nézek ki az ablakon.
Még mindig meleg van, de már nem azon az elviselhetetlen módon. Értsd, már nem tapad a hátadra a felsőd az izzadságodtól. A nap lassan araszol lefelé a horizonton arannyal bevonva a tájat. Egy pár sétál az utcán, játékosan lökdösik egymást. Nevetnek. Elmosolyodom. A lámpa kicsit odébb zöldre vált a biciklisek számára, akik teljes összhangban ülnek fel a nyeregbe és kezdenek el újra tekerni.
Az egyik elől álló autóban hangos zene szól, és alig vált át a lámpa zöldre, már el is indul. Micsoda türelmetlenség! Még a gumit is égeti. Ahogy közeledik a kocsi úgy lesz egyre ismerősebb. Ő az, hogy a fene vigye el! Az a barom, aki majdnem elütött. És aki úgy rám hozta a frászt. Belefeledkezem a sofőr arcának kutatásába, szinte villámcsapásként ér, hogy a rendszámot keressem. Hát azt már nem látom, de nézzük a típust! Gyorsan! Metál szürke, a sötétebb árnyalatból, a motorháztetőn két vastag, matt fekete versenycsíkkal. Fel kell állnom és utána néznem közben, olyan gyorsan megy. Nem látom az emblémát! De, mégis! Az anyját! Ez egy Ford Mustang Shelby! Úristen. De. Gyönyörű. Nem csoda, ha bepipult a pasi, én is mindentől óvnám ezt a kocsit. Pláne a bolond gyalogosoktól.
- Te mit csinálsz? Ott van valamelyik híresség? - fut felém Becca, útközben leteszi az asztalra a bort és a poharakat. - Úgy hallottam a napokban a városban lesz George Clooney!
- Becca! Az apád lehetne! - nevetem el magam.
- De nem az, nem igaz?
Még vagy egy órát iszogatunk és nevetünk. A szüzességemről több szó nem esik az estén, aminek szívből örülök. Megígérem neki, hogy még a hétvégi buli előtt felhívom.
Mikor hazaérek, anyát nem találom otthon. Szinte meg sem lepődöm, éjjel nappal dolgozik. Ez így nem lesz jó. Senki sem bír ki ennyit hosszútávon, amennyit ő vállal. Mi lesz, ha újra megbetegszik? Nem is bírok rágondolni, túl nehéz.
Amit Tiffany hallgat: Dead by April: Calling
Megjegyzések
Megjegyzés küldése