Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő

Az Arkánum Krónikák #1.

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
Kiben bízhat Evie?

Evie

A Könyvmolyképző Kiadó ismét kitett magáért. Elképesztő milyen jól nyúlnak bele a dolgokba, szinte mindig jó könyveket jelentetnek meg, amik elnyerik az ifjúság kegyeit. Igen, a Méreghercegnő is egy ilyen történet. Már az Elit startjánál tudtam, hogy meg kell szereznem. Ámbár eddig váratott magára a dolog, de azért sikerült végre elolvasnom.

abszolút kedvenc.
Világvége, harc, szenvedély, kétely, kártyák, titkok, szerelem, élet, álmok, hangok. Mi kell még? De komolyan.

Rögtön egy kész szituációban találjuk magunkat az eső oldalon, ami a végletekig érdekes és frusztráló. Egy lánynak egy nagyon fura alak ad egy kis menedéket, mint kaját, meleg italt stb.; de rögtön kiderül, hogy a pasas elég gáz. Elég gáz? nincs is erre jó szó. :S :D  Az ő gondolataival éljük át azt a néhány oldalt, és a lány neki meséli el a történetét, amit mi is fogunk olvasni. Ötletes kezdés, nagyon vártam, hogy úgymond az elejére érjen a sztori.

Evie a kényszerpihenője után ismét visszatér az iskolába és imádott fiújához, aki még mindig kitart mellette, hiába nem találkoztak egész nyáron. Próbál túllépni a folyamatos hallucinációk okozta stresszen, végig bizonygatja magának, hogy ő normális és meggyógyult. De tényleg egészséges? Nem lehet benne maradéktalanul biztos. Olykor, mintha a növények kommunikálnának vele. Na, és azok az álmok! A mumusok, a vörös boszorkány, a kaszás.. Nem mer beszélni senkinek a megélt pillanatairól, hátha azt hiszik még mindig beteg. Úgy adja ki magából ezeket a szörnyűségeket, hogy lerajzolja őket a titkos vázlatfüzetébe. Abban bízik, ha lerajzolja, kitakarodnak a képek a fejéből. Mondanom sem kell ez a füzet nagyon fontos Evei-nek.

Az iskolában látszólag minden a régi, de a folyón túlról új diákok érkeznek, a rosszabb és ijesztőbb fajtából. Messziről látszik, hogy nem éri meg velük packázni, csak úgy süt róluk ellenszenvesség. A pletykák sem segítenek ebben a helyzetben, ugyanis mindenki biztosra veszi, hogy tuti mindegyik ült már börtönben. Ám az egyikük, egy bizonyos Jackson Deveaux szemet vet Evei-re. Nem udvarol, á! folyamatosan piszkálja a lányt, megfélemlíti, próbálgatja meddig mehet el. Evie bármennyire is kerülni próbálja, nincs sok szerencséje, és egyszer csak azt veszi észre, hogy a cajun-ról fantáziál nem is a tulajdon pasijáról. Ez a kissé klisés kezdés felkeltette az érdeklődésemet, és meg kell mondanom, ha a sztori nem emelkedett volna magasabb színvonalra, akkor is végig olvastam volna, annyira lehengerelt a két főhős közti feszültség.

– És most szorosan fond körém a karodat, cher!
– Szerintem ez nem jó ötlet.
– Evie, a karod! Most!
Csak forgattam a szememet, majd némi tétovázás után átkaroltam.
Pont akkor, amikor felállt, hogy berúgja a motort.
És az összefonódó kezeim végigsimították… ott.
Mély levegőt vett, megfeszültek az izmai. Pironkodva kaptam hátra a
kezem.
– Ha még egyszer így érsz hozzám, Evangeline – mondta nyersen,
ahogy visszahuppant az ülésre –, egy szempillantás alatt leszedlek a
motorról, és az első vízszintes helyre doblak. És nem fogok
finomkodni.

De aztán beindult a buli.Vége az egyszerű kis szöszmösz regénynek.

Villanás, teljes káosz, eszeveszett küzdelem magáért az életért. Hirtelen Evie rajzai valósággá válnak, eltűnnek a növények, mindent hamu és por borít. Újfajta hierarchiai rend alakul ki, a milicisták kezében van minden. Az üzemanyag jó része valamint majdnem az összes víz. A férfiakat és fiúkat a milicisták vagy a rabszolga-kereskedők rabolják el. A lányok és nők helyzete elemeiben más, hiszen döbbenetes módon alig maradt néhány nő a világban. Nekik innentől fogva az a tisztük, hogy az emberiség fennmaradását biztosítsák.. Evie teljes kétségbeesésében csak Jacksonra számíthat, akivel a Villanás után véletlenül találkozik. Kénytelenek összefogni, az események alakulása összetartja őket.

 – Tudhattam volna, hogy életben maradtál!
Leszállt a motorról, majd nekidőlt.
– Mégis miért, Evangeline?
– A hüllők és a férgek egész jól megúszták – mondtam olyan hangon, mintha be lennék szívva.

Evie állapota a Villanás óta mondhatni egyenesen alázuhant, most már nem csak hallucinál, de hangokat is hall. Kezd teljesen beleőrülni, ám mikor feltűnik Jackson, észreveszi, hogy a fiú elcsendesíti a káoszt a fejében, és ahogy jobban összebarátkoznak, úgy tűnnek el a hangok a lány fejében Jack jelenlétének köszönhetően. Elindulnak Észak-Karolinába, hogy felkutassák Evie nagymamáját, aki választ tud adni a lánnyal történő furcsa dolgokra. Miközben együtt megküzdenek ezzel az új apokaliptikus világgal egyre jobban megkedvelik egymást. Jack rájön, hogy Evie sokkal több mint eleinte gondolta és már a lány sem ítéli el a fiút, mi több, felnéz rá annak bátorságáért. A történet elején megmutatott sistergő feszültség egyenes utat tör magának. :) Nagyon jók együtt, alig vártam már azt a csókot! :)

  – Evangeline, addig csókollak, amíg görcsbe rándulnak a lábujjaid, és amíg egymásból lélegzünk.
Ez volt az ígéret…

Imádtam az egészet, úgy ahogy van. Komolyan. Összetett a történet, de mindent értettem. Tetszett ez a tarot kártyás fantáziavilág, egészen magával ragadó volt. És természetesen megérkezünk a könyv elejére is. Belemennék a cselekmény részleteibe, de senkitől nem akarom elvenni a felfedezés izgalmát. De azt elmondom, hogy folyamatosan kattogott az agyam a lehetséges végkimenetelt fejtegetve, amik szerencsére nem jöttek be. :D Sok minden megfordult a fejemben, és majdnem mindnek Jack állt a középpontjában. Mindazonáltal a vége… huuh. összetörtem. Annyira magam előtt láttam az utolsó oldalon történteket, mintha magam is megéltem volna. Szomorú. :( 

Ne hagyjátok ki! Vörös pöttyös szeretőknek szinte kötelező. Ha szeretted a Luxen sorozatot, vagy a Csitt-csitt sorozatot, garantáltan ezt is örömmel fogod olvasni.

Most akarom a folytatást! És Jacksont..
És azt hiszem kellene szereznem egy pakli tarot kártyát is.