A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen
lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más
választása, fel kell vennie ellene a harcot…
A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel és a szíve is majd megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alkut és képes-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?
A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel és a szíve is majd megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alkut és képes-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?
Figyelem! Ha még nem olvastad az előző köteteket, ez a bejegyzés csak spoilert fog számodra tartalmazni!
Végre! Egy év hosszas várakozás után, legkedvesebb kiadóm, a Könyvmolyképző megjelentette a hazánkban is nagy sikernek örvendő Üvegtrón sorozat harmadik részét. Úgy érzem már senki előtt sem titok, hogy mennyire vágytam már erre a könyvre - főleg azoknak nem, akik követnek molyon. :D Ez van na. Nagy fan vagyok, és büszke vagyok rá. Tudom, hogy sokan osztoznak velem ebben. És a teljesség hiánya nélkül állíthatom, hogy megérte a várakozást, hozta az elvárt és már megszokott szintet.
Ahol az Éjkorona brutális függővéggel elbúcsúzott, ott köszönt be A tűz örököse. Chaol közbenjárására Celaena elindul Wendlynbe - a kapitány kemény alkut kötött az apjával csak azért, hogy a lányt biztonságban tudja, messze a királytól. Rögtön az első kép az, hogy Celaena, immár Wendlynben, mint egy teljes csődtömeg, becsípve heverészik a tetőn, és fetreng az önsajnálatban. Ám nem tudom ezért elítélni, így hiteles, az lenne a csoda, ha nem így tenne. Mint az előző könyvekben itt is teljesen megértettem őt, a gondolatai logikusan vannak kifejtve, magaménak éreztem őket. Itt végre rákényszerül arra, hogy szembenézzen saját magával. A démonaival, amiket már évek óta rejteget. Olyan rég nem gondolt rájuk, hogy most valósággal felemészti a félelem, amiért most elő kell ásnia magából őket. Mitől is fél? Szó szerint saját magától, Aelin Ashryver Galathyniustól, Terrasen örökösétől. Feltett szándéka, hogy amint tudja és képes lesz rá, felkeresi Maeve-t, a keresztanyját, akiből kiszedi a szükséges információkat a rémkulcsokról, az óratoronyról, és arról, hogyan tudná végleg kiiktatni Adarlan királyát. Aztán mint Celaena, visszatér és véghez viszi a terveit.
Itt mutatkozik be egy új szereplő, név szerint Rowan. Rowan egy tündér, igazi, háromdimenziós fajta. Már évezredek óta szolgál Maeve oldalán. Az ő feladata, hogy felkészítse Celaenát, hogy méltó legyen bejutni keresztanyja kastélyába, ezáltal méltó a válaszokra. Újabb kiképzés veszi kezdetét. A lány egész élete kiképzésekből áll. Először Arobynn faragott belőle orgyilkost, az Chaol edzett vele a király ostoba játékai miatt, most meg még ez is. Csoda, hogy a háta közepére sem kívánja? Főleg, hogy fél saját magától? Ám a tündér csak azt hajtja neki, hogy változzon át. Tündér alakban használja a tehetségét, tanulja meg uralni az erejét. Ez a folyamat nekem nagyon tetszett, valóságosnak éreztem. Éreztem amikor Celaena kétségekkel telve szorongott, mi lesz, ha nem tudja uralni a tüzet és mindenkit feléget maga körül. Azt is éreztem, mikor a boldogságtól és a büszkeségtől telt szívvel magabiztosan kontrollálta az erejét. Ahogy azt is tisztán éreztem, amikor majdnem odaveszett. Rowan nagyon sokat segít neki, és a végén a lány is rájön, hogy a tündér nélkül nem sikerült volna kibékülnie tündérvalójával.
Eközben Adarlanban sem áll meg az élet. Itt is feltűnik egy új szereplő Aedion személyében, aki Celaena unokatestvére. Itt rendesen bekaptam a csalit, elhittem, hogy ő egy áruló. Ezért a megtévesztésért 5-öst adok. Chaol és Dorian barátsága a béka segge alattí; sajnos a fiúk eléggé hadilábon állnak egymással, ám azért nem hátráltatják egymás terveit. Dorianre rátalál a szerelem, ami enyhíteni hivatott ezt a komor cselekményszálat. Nagyon aranyosak voltak együtt, kár, hogy keveset szerepeltek. Chaol meglepő módon összebarátkozik Aedionnal, és együtt kutakodnak a lázadókkal a király után. Nyomozásuk sikerrel jár, rájönnek hogyan tüntette el a király a mágiát.
Manon és Abraxos |
Kapunk még egy szereplőt, mégpedig egy boszit, Manont. Őszintén az ő részeit untam... de tutibiztos, hogy nagy szerepe lesz később, mert miért kapott volna, ennyi önálló részt a könyvből? Kíváncsi leszek, sok kérdőjel villog a fejemben ezzel kapcsolatban is.
Úgy éreztem, hogy ez a könyv a nyilvánvalóan korrekt és hibátlan történetvezetés mellett a szereplők jellemfejlődését hivatott bemutatni. Az Éjkorona hajrája után mindenkinek van ideje leülni és átgondolni ezt az egész katyvaszt. Vagyis pontosabban fogalmazva, át kell gondolniuk, ha nem akarnak beleőrülni ebbe. Dorian úgy érzi legjobb barátja és Celaena elárulták, hiszen sok titokból hagyták ki korábban. Chaolnak rettentően hiányzik Celaena, de fél újra látni őt, nyilvánvaló, hogy nem békült ki a lány új személyazonosságával. Celaena pedig amellett, hogy ismerkedik tündéralakjával nem tud szabadulni Chaoltól sem, sokat gondol rá, Rowant is szinte mindig vele hasonlítja össze, bár nyíltan nem mondja ki, hogy szereti a kapitányt. Ezzel szemben Chaol mégis kimondja. Ki érti ezt? A lényeg az, hogy borzasztóan örülök, hogy Rowan megmaradt a barát zónában, ez így van rendjén. A lánynak valóban szüksége van egy barátra, aki ismeri őt, szereti és tiszteli, valamint segíti is az Adarlan királya ellen indított hadjáratában. A szerelmet hagyjuk meg Chaolnak. Mert nekik, azaz Celaenának és Chaolnak együtt kell lenniük! Boldogan. Nem vagyok hajlandó elfogadni más alternatívát.
A könyv elején megkezdett szálak mesésen egybeolvadnak, a végére minden értelmet nyer. De mi is történik az utolsó kb 20 oldalban? KÁOSZ! Te atyaisten! Egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenhol nagy a baj, a feszültség mindvégig izzott a lapokon. Pislogás nélkül olvastam, lapoztam, miközben nem akartam elhinni, hogy igaz, amit a lapokon olvasok. Nem lehet igaz! Annyira szurkoltam a szereplőknek, hogy maradjanak életben! Régen izgultam cselekmény miatt ennyire. Majdnem egy könnycseppet is elmorzsoltam Dorianért.. Ez megint egy brutális függővég, ami után azonnal akarod a folytatást.
Szóval, összegezve zseniális! Minden klappol, a cselekményvezetés, a logikai felépítés az érzelmek közvetítése. Minden. Borzasztóan várom a Queen of Shadows-t, főként Celaena és Chaol találkozását. Annak a jelenetnek valami hatalmasnak és grandiózusnak kell lennie. Bízom benne, hogy túl tudnak lépni a sérelmeiken, hiszem azt, hogy az ő szerelmük, amit az előző könyvben oly szívesen olvastam, kibírja ezt is. Kibírja a félreértéseket, a vért, halált, hazugságokat, a származást,
csak azért, hogy ez a pislákoló parázs újra lángra kapjon, fellobogtatva
a szerelmüket.
A várakozás megkezdődött...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése