Julianne Donaldson: Edenbrooke

Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. 

Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. 

Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Meg sem tudom mondani mennyire vágytam már erre a könyvre. Miért? Először is mert Könyvmolyképzős. Másodszor történelmi romantikus. Harmadszor pedig annyi minden jót és szépet hallottam róla, hogy ha nem is akartam volna elolvasni, a sok pozitív értékelés biztosan rávett volna.

Edenbrooke

Az alapszituációt a fülszöveg mesésen felvezeti; Marianne alig várja, hogy végre elmehessen Bath-ból, és szinte kiugrik a bőréből, mikor vendégségbe hívják  Edenbrooke-ba, ahol ráadásul az évek óta nem látott ikertestvérével is találkozhat. A nővérével folytatott levelezésekben megtudja, hogy Cecily épp a birtok örökösét akarja becserkészni. Marianne tudja, hogy nővére előtt nincs akadály, bármi áron megszerzi azt, ami kell neki. Főleg, hogy ő sokkal szebb, bátrabb és magabiztosabb nála. Cecily a nap, Marianne pedig a hold, ami testvére ragyogását tükrözi vissza. Az utazás előtt a nagyanyja a lelkére köti, hogy csak bizonyos feltételekkel adja áldását erre a látogatásra, továbbá gyakori és részletes beszámolókat vár unokájától a vakációt illetően.

Marianne

Szinte el sem kezdődik az utazás, máris kezdetét veszi a bonyodalom. Marianne-t és szolgáló lányát egy útonálló támadja meg, alig hogy ki tudnak keveredni a támadásból. Kimerülten, kétségbeesve elérkeznek egy fogadóba, ahol kénytelenek megszállni az éjszakára. Az előzetes meghökkenésen túl a fogadós és annak felesége is a segítségükre siet. Ahogy egy rendkívül jóképű idegen is.

A kis bevezető kaland után eljutunk végre Edenbrookba, ami csodálatos. A leírások alapján bárki szívesen élne itt, állítom. Bemutatkoznak a mellékszereplők, akik mind szerethetőek és a végén nagyban segítik a cselekményszál alakulását. 

A történet E/1-es leírású, szóval Marianne szemén keresztül éljük át ezt a kalandot. Élveztem a lány gondolatait, könnyen tudtam vele azonosulni. Mindent éreztem amit ő, amikor rettentő zavarban volt (én is szinte pirultam vele együtt), amikor táncolni tudott volna a boldogságtól, vagy amikor legszívesebben meghalt volna a szívfájdalom és kétségbeesés miatt. Ezeket az érzéseket csak és kizárólag egy ember hozta felszínre benne, akit Philipnek hívnak. *sóhaj*

Philip

Philip neve mellet az értelmező kéziszótárban az úriember szó állhatna. Garantáltan mindenki odaadja neki a szívét olvasás közben, hogy tegyen vele, amit csak akar. Biztosan lehetünk benne, hogy nála jó helyen lesz. Marianne először csak barátjaként gondol a férfira, akivel minden reggel kilovagolhat és elütheti az időt. Kedveli őt. Már nem tudja elképzelni Edenbrooke-ot Philip nélkül. Ébredés után az első gondolata az, hogy mikor találkozhat végre vele. Mondanom sem kell, Philip hatalmas mestere a flörtnek, így az olvasó számára világos, hogy magának akarja Marianne-t.

A szerelmi szál alakulása, felépítése zseniális! A könyv felénél azt hittem mentem meghalok, ha nem csókolják már meg egymást. Persze nem történt meg... Akkor azt hittem ennél jobban nem lehet felvezetni egy csókot, hogy ennél jobban már én sem vágyhatok rá. De tévedtem. És ez a tévedés még legalább kétszer megismétlődött. Nem hittem el, hogy ezt a jól eső, bizsergető feszültséget az írónő tovább tudja fokozni. De tudta! És olyan jó volt. ♥ :) Megjegyzésként azért elmondanám, hogy egy kis pironkodást elbírtam volna még.. elvégre ez egy történelmi romantikus, vagy mi a szösz! De ez sem tudta elvenni a kedvem ettől a csodától, a két főhős közti vonzódás szinte átégeti a lapokat.

Persze, ahogy az egy jó cselekményhez illik, nem csak a romantika van terítéken. A rejtélyes útonálló visszatér, és nagy kalamajkát kavar. De nem kell félni, minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Az elhelyezett csavarokat amúgy nem nehéz kitalálni, de mégis ez kit érdekel? :D Én azt mondom, hogy ha nem lett volna benne ez a kis akció szál, akkor is megvesztem volna ezért a sztoriért.

Marianne csak nagy lelki vívódások árán látja be, hogy ő nem a hold. Hanem a nap, méghozzá Philip napja. Ahogy tudatára ébred, hogy ő is megérdemli a boldogságot, és meg is tudja magának szerezni, egyből a kezébe veszi a dolgokat. Megindul az utolsó fő atrakció, tűkön ülve olvashatjuk végig azt a bizonyos egymásra találást.

Nagyon sok kedvenc jelenetem született a könyvben, hadd említsek meg párat, ami biztosan nektek is tetszeni fog, esetleg libabőrt is csal a karotokra. :)

• - először is az első közös este - végig mosolyogtam
• - az összes reggeli, délutáni kiruccanás, ahol szépen lassan elkezdenek egymás felé nyitni
• - amikor Marianne kilovagol mindenki tudta nélkül, és mikor visszaér, Philip az istállóban felelősségre vonja - tiszta libabőr! 
• - szerelmeslevelet írós rész :) 
• - a bál, mikor Marianne játssza a jégkirálynőt
• - a vége

De ennyiből felsorolhatnám az egész könyv külön álló epizódjait. Tényleg olvassátok el bátran, ha eddig nem tettétek volna meg. Nagyon ajánlom mindenkinek, bár nyilván a romantikus alkatok előnyben vannak. Amíg elmerengünk Edenbrooke igéző látványában és világában, várjuk a sorozat következő könyvének magyar megjelenését, aminek az angol címe Blackmoore.

Közben találtam egy trailert a könyvről, ami szerintem messze nem adja vissza a hangulatot.. de nem baj.