Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes
gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud
gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el
az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek
tartott férfit keresve.
A szenvedését okozó építész végül előkerült: a
személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha
Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit
gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt
egykoron.
A könyv hátuljára az van írva, hogy elképzelni az elképzelhetetlent, átélni az átélhetetlent. Ez a két állítás maradéktalanul igaz! És bármennyire is ódzkodom kijelenteni, nagyon tetszett ez az egész.
A fülszöveg már jóval a könyv megjelenése előtt felkeltette az érdeklődésemet, olyannyira, hogy elő is rendeltem, amint lehetett. Mindenféle cicomázás nélkül elmondhatjuk, hogy ez egy felnőtteknek szóló történet, nem véletlenül van ott az a 18-as karika! Komolyan mondom! Lehet még egy 21-es karikát is elbírna az a sarok. Ha valaki mégis arra adná a fejét, hogy belevág mindannak ellenére, hogy még nem töltötte be a jelzett korhatárt, ám legyen, de ne lepődjön meg, hogy totálisan eltér minden eddig olvasott könyvétől.
Olivia - a továbbiakban Livvie - szép és okos, bár lelkileg elég megtépázott az anyai szeretet hiánya, valamint a gyakori megaláztatások és zaklatások eredményeképpen. Drága anyja beleverte a lánya fejébe, hogy ő bizony egy kurva, és mindig mindenki annak is fogja kezelni, ne lepődjön meg, és ne is várjon jobbat. Ez a lecke nagyon bevált, mert Livie tényleg elhitte ezeket a badarságokat. Egy nap majdnem betuszkolják egy autóba, hogy elrabolják, ám egy rendkívül jóképű pasi megmenti. De csak azért, hogy néhány nappal később pont ő rabolja el. Milyen szép is az élet.
Caleb feltett szándéka, hogy Livvie felhasználásával ősellenségét végre valahára kiiktassa az élők sorából. Igazi szexrabszolgát fog kovácsolni az elrabolt és minden valószínűség szerint halálra rémült lányból, ha addig él is. Borzasztó hatásosan jönnek át a gondolatai, megértem, hogy miért csinálja azt, amit. Tudom, hogy bizonyos szinten - bizonyos szinten? - el kellene ítélnem mindezért, de nem ment. Livvie narrációja pedig még hatásosabb és sokkolóbb, hiszen míg Caleb E/3 múlt időben van előttünk, addig a lány jelen idejű E/1-ben.
A fogságban a lány elgondolkodik, hogy a jelenlegi helyzete sokkal rosszabb-e az addigi életénél, és bizony arra az elhatározásra jut, hogy itt sokkal jobb neki. Egyszerre tör rá a frász Calebtől, és egyszerre ömlik szét az ereiben a forróság. Féli és vágyja a férfit. Beleszeret. A Stockholm-szindróma esete. Hiába játssza Caleb az elérhetetlen, szívtelen macsót, valamit benne is megváltoztat Livvie. Olyat kezd el érezni, amit eddig soha. Amikor elveszíti a lányt, bármit hajlandó megtenni azért, hogy újra az övé legyen - és nem csak amiatt, mert a foglya egy kellék egy eltervezett gyilkosság miatt.
Ez a történet soha nem tapasztalt érzéseket hozott ki belőlem. Nem egy hosszú valami, mégsem tudtam vele olyan tempóban haladni, ahogy szoktam. Néhány jelenet után kellett egy kis pihi, hogy leülepedjenek a dolgok és újra tudjam folytatni úgy, hogy oda is figyelek. Említettem a 18-as karikát. Ez a jelzés nem csak a szex jelenetek és azok milyensége miatt van rajta a könyv borítóján. Úgy érzem a lelki megrázkódtatások sokkalta rosszabbak, amiket az olvasó is kénytelen átélni. Úgy van leírva az összes mondat, hogy érzed a vágyat, a félelmet, a fájdalmat, a szégyent, mindent! amit a szereplők is. A Stockholm-szindróma pedig csak emel ezen a szinten. Hiszen mennyire irracionális dolog ez, hogy egy egyszerű, kiszolgáltatott, fogvatartott lány beleszeret és elképzelhetetlen vonzódást tanúsít az elrablója iránt? Honnan tudhatja biztosra, hogy a férfi is hasonlóan érez, amikor egyszer végtelenül gyengéden bánik vele, máskor pedig leírhatatlanul megalázza? Rengeteg kérdés. Rengeteg érzelem.
Személy szerint kedvenccé avattam a könyvet. Indoklásnak legyen elég annyi, hogy ha egy történet képes olyan érzést kiváltani belőlem, hogy nem akarom elhinni magamról, hogy ez tetszik - sőt feltettem olyan kérdést magamnak, hogy vajon rossz ember vagyok-e, ha nekem ez tetszett? - és így megjáratta velem az érzelmi skála minden lépcsőfokát, minden bizonnyal megérdemli, hogy a kedvencek között üdvözöljem.
2014 legmegrázóbb könyvélménye volt számomra.
Már el akartam olvasni, de őszintén szólva nem mertem. Tartok tőle egy kicsit, bár 21 éves vagyok, de akkor se mertem még elolvasni. De a leírásod meggyőzött, hogy ezt is elolvassam végre.
VálaszTörlésVéletlen nem olvastad Julie Anne Peters - Amikor ezt olvasod, én már nem leszek című könyvét? Szívessen elolvasnám róla a véleményed mielőtt megrendelem :)
Jaj de örülök neki! Vágj neki, de tényleg ne lepődj meg, hogy ez mennyire más. :) Már beszereztem a két nemrég megjelent folytatását, azok értékelése is felkerül az oldalra.:)
TörlésAz említett könyvet még nem olvastam, de utána nézek molyon. Ha meggyőz,amit ott látok, elolvasom. :)
Sziasztok! Megtudnátok mondani, hogy a Fogoly a sötétben című könyvnek mi a vége? Le tudtam szedni, de az csak 251 oldal és a könyvmolyképző oldalán úgy olvastam, a könyv alapból 263-264 oldalas, szóval 12-13 oldal még hiányzik :/ a válaszokat előre is köszönöm! :)
VálaszTörlés