Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sokat tudsz és túl jól. Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az, akibe szerelmes. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, a történetünk többről szól, mint amennyit néhány rövid mondat felölelhet, de képtelen vagyok ítélkezni az akkori viselkedésem felett. Te már úgyis megtetted. Azért olvasod most ezt, mert érdekel a sztori többi része. Tudni akarod, mi történt azon a forró nyári éjszakán 2010-ben, amikor a Paseóban találkoztam Livvie-vel. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem. Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Kesztyűs kézzel bánt velem, amikor előadta a történetünket. Az igazság sokkal… összetettebb.
Megnézed a borítót, majd elolvasod a fülszöveget, és mindenféle meglepetés nélkül nyugtázod, hogy libabőrös lettél. Utána még vagy percekig nézegeted a borítót. Hidd el, nem ítéllek el, ez van. Velem is megesett.
A sötét páros sorozat utolsó része is elérkezett.
Aki lemaradt volna, a sorozat korábbi köteteiről készült bejegyzéseket a linkre kattintva érheti el.
A sötét páros 1# Fogoly a sötétben
A sötét páros 2# Megigézve a sötétben
A második könyv vége nagyon hirtelen. Ezt úgy értem, hogy ott van nekünk az a borzalmas vesszőfutás, az a baromi sok idegeskedés, és egyszer csak hopp, már vége is. Mint mondtam, kereknek éreztem és igazságosnak, de ezek ketten, mármint Livvie és Caleb megérdemelnek ennél egy sokkalta hosszabb boldog véget. Íme, ezért született az Epilógus.
Miután elül a vihar, mindenki megpihenhet. Az FBI beveszi a tanúvédelmi programba Livvie-t és Spanyolországba, pontosabban Barcelonába költözteti. Megváltoztatja a nevét is Sophia Cole-ra, hátha a múltbéli úgymond ellenségei ne találják meg. Egy valaki azonban leselkedik utána. A múltjából egy férfi minden követ megmozgatott, hogy rátaláljon a lányra. Követi, és állandóan figyeli. Igen, Calebről van szó, vagyis most már Jamesről. De ahogy a könyvben James fogalmaz, mindenkit a korábbi nevükön fogok én is emlegetni, mert bennünk olvasókban ezek a nevek élnek.
Miután Caleb rátalál Livvire, muszáj találkoznia vele, meg kell tudnia a lány tényleg szereti-e, vagy neki volt igaza, és Livvie érzései csak az ő undorító agymosásának következményei. Találkoznak, beszélgetnek valamint sokat veszekednek. Össze kell csiszolódniuk, miközben megismerik a másik valódi személyiségét a természetével egyetemben. Ez egyáltalán nem könnyű egyik főhősünknek sem. Livvie-nek nagyon sok mindent kell megbocsátania, elvégre annyi mindent tűrt el Caleb miatt, hogy azt sokan nem is élnék túl. Pont ezért meg is nehezíti a férfi dolgát, legalábbis nekem így jött le. Nekem mindvégig világos volt, hogy Livvie szereti Calebet, vele akar lenni, de valamilyen szinten vissza akarta adni neki azokat a szívfájdalmakat, amiket ő kapott tőle. Gondolok itt arra, mikor számtalanszor szerelmet vallott Calebnek, de a férfi vagy nem vett róla tudomást, vagy kegyetlenül kigúnyolta érte. Tessék Caleb, most visszakapod!
És ha hiszitek, ha nem, Caleb őrlődik is emiatt. Most ő vall szerelmet a lánynak, aki nem válaszol rá semmit. (A végén persze igeen.. :D ) Továbbá érdekes volt az is figyelni, hogyan barátkozik lassan össze Livvie barátaival. Tudjuk, hogy Caleb-nek nem erőssége a barátkozás, mégis a lány kedvéért kitesz magáért, és igyekszik beilleszkedni a társadalomba. Nyilvánvalóan ez nem könnyű egy exgyilkos és/vagy emberrablónak. Az Epilógus végére kialakítják ketten a közös életüket, majd boldogan élnek míg meg nem halnak. Azonban a vége úgy van lezárva, hogy elbír egy esetleges folytatást. Hm. Én akarom azt a folytatást! A sorozat végére teljesen a szívembe lopták magukat ezek ketten.
A kötet mondhatni csak Calebé. A korábbi könyvekben nem kaptunk tőle rendes személyes elbeszélést, így végre igazán beleláthatunk a fejébe. A narrációja briliáns, ennél hatásosabban nem is jöhetne át az ő lénye. Egy percig sem éreztem azt, hogy ez nem ő. Mindvégig olyan stílusban beszélt ami az övé, és hiába változott meg, ugyanaz a domináns macsó még mindig. Tehát igen, itt is vannak szex jelenetek, amik szinte ugyanolyanok, mint amit az olvasó korábban megszokott a párostól, így továbbra is indokolt a +18-as karika!
Így végszóra pedig szeretnék innen is gratulálni az írónőnek, (amit ő valószínűleg sosem fog látni :D), mind az egész sztoriért, mind a nagyszerű tálalásért. Elképesztő, hogy nem ő Livvie, és nem az ő történetüket mesélte el.. Annyi biztos, hogy újraolvasós a sorozat.. és szerintem sokkal jobb film lehetne belőle mint a Szürke ötven árnyalatából. Elvégre ez a sorozat fényévekkel veri Mr. Grey és Anastasia meséjét történetvezetés, karakterek, szexjelenetek és igazából minden szempontjából.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése