Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse
legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen
összetörik. Ekkor lép be életébe az új szomszéd, a 21 éves, jóképű Will,
akinek a slam költészet iránti szenvedélye őt is magával ragadja. Bár
az első pillanattól fogva közel kerülnek egymáshoz, egy szörnyű
felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll.
Mindennapi találkozásaik onnantól fogva fájdalmassá válnak. Küzdenek az
egymás iránti vonzalmuk ellen, és szenvednek az őket szétszakító erők
miatt. Csupán a költészet révén tudják őszintén kifejezni érzéseiket
egymás iránt, és elképzelni egy olyan jövőt, amelyben a szerelem ünnep,
és nem fájdalom.
Colleen Hoover neve garancia egy igazán jó könyvre. Mint sokan mások, én is fülig beleszerettem a Reménytelenbe, és vele együtt Holderbe, így egyszerűen tudtam, hogy el kell olvasnom az írónő következő könyvét is, mi több, meg is kell szereznem magamnak. - Mindkettő megtörtént. - Külön öröm, hogy a drága Könyvmolyképző ilyen hamar megjelentette a Szívcsapást, remélem a következő kötetek is ilyen gyorsan eljutnak hozzám.
Mint megszokhattuk már a Rubin Pöttyös avagy New Adult könyveknél, a hangsúly a szerelmen, vágyon és az ezeket beárnyékoló tragédián van döntő többségben. Itt is, de az írónő képes volt beöltöztetni egy teljesen más köntösbe, új értelmet adva az egésznek. Mondhatnám, hogy egy újabb könyv a szerelemről, vágyról, tragédiáról stb.
De ez nem igaz, vagyis csak részben. Colleen Hoover más nézőpontból közelít a halál
gondolata felé, megmutatja hogyan kell felkészülni rá, együtt élni az
elkerülhetetlennel. Ilyen megközelítést még ilyen jól csomagolva nem
olvastam.
"Úgy érzem, hogy együtt, összefogva sikerül pofon vágnunk a halált."
 |
| Lake & Will |
Ahogy a szerelem és a vágy jelenléte is más, hiszen tényleg elviselhetetlen az,
hogy a két fiatal nem lehet együtt, mert a kapcsolatuk mind kettejük
jövőjébe kerülne. A szerelmi szálat illetően mindig tetszenek nekem az ilyen jellegű
felállások. Nagyon is. Eddig egy könyvhöz volt szerencsém, ahol majdnem ugyanez volt az akadály a szerelmesek között. Az is nagyon tetszett, de ez is csodás volt. Ha egy szerelem kibír egy csomó megpróbáltatást,
sóvárgást és ennyi reménykedést, annak bizony van jövője. Lake és Will
között az első pillanattól fogva izzik a vágy, és alig vártam, hogy
végre legyőzzék az akadályokat. Az elején furcsa is volt, hogy már a második fejezetben egymásra találnak, és boldogok, fogalmam sem volt mi lesz később. Aztán Lake-kel együtt totálisan le lettem forrázva.
Könnyű volt azonosulnia főszereplő lánnyal, úgy érzem hasonló a gondolkodásmódunk, - mondjuk Sky-al is így éreztem amikor a Reménytelent olvastam. Az írónőnek nagyon megy ez, hogy az olvasó tökéletesen a történet részesévé váljon. Lake egy 18 éves lány, korához illő gondolkodással, de azért talán mégis csak érettebben gondolkodik az átlagnál. Will pedig egy nagyon jó szívű, érett, klassz, figyelmes, kötelességtudó pasi, aki mellesleg irtó jóképű. Totálisan illenek egymáshoz, és a feszültséget is végig tapintani lehet közöttük. Nagyszerű érzés volt olvasni a kettejük jeleneteit. Nem is kell mondanom, hogy az egyik kedvenc jelenetem a mosókonyhás szituáció volt. :)
A mellékszereplők egytől egyig szerethetőek, nem is találkoztam egy idegesítő karakterrel sem. A két kis öcsi mindent visz, szuper, hogy ilyen erős barátság alakult ki közöttük. A poénkodásuk mindig mosolyt csalt az arcomra, nem beszélve arról, hogy miattuk Lake és Will kénytelen volt találkozni, és megmaradni egymás mellett, bármennyire is próbálták kerülni a másikat. Eddie nagy forma, igazi különleges személyiség és nem kellett csalódnom benne, tényleg nagyszerű barát, akire lehet titkot bízni. Örültem neki, amikor megkapta a világ legcsodásabb születésnapi ajándékát rózsaszínlufikkal karöltve. Megható jelenet volt. És hát Lake anyukája. Egy remek anya, akinek nagyon praktikus tanácsai vannak a gyerekei számára. Bölcs, jókedvű, őt aztán semmi sem döntheti letargiába. Plusz pont azért, hogy egy kis huzavona után támogatja a lánya és Will kapcsolatát.
A cselekményt átitatja a költészet vagyis itt inkább a Slam. Nem találkoztam még ezzel, de érdekesnek találom. A könyvben szereplő versek is érdekesek voltak, csak nekem nem annyira tűntek versnek. Biztosan a sokévnyi iskola tehet erről, ahol a gyerek kész képet kap arról, hogy egy versnek a sorainak igen is rímelni kell, a szöveget versszakokra kell bontani, a rímképletet tartani kell. a, b, a, b, vagy a, a, b, b, stb. Pff. Mennyivel jobb is lenne, ha én is járhattam volna költészettanra, talán jobban ki is tudnám magam fejezni. Elgondolkodtam, hogy az ilyen verseket sokkal szívesebben elemezgette volna az ember, egyszerre megtanulta volna a metafora, megszemélyesítés fogalmát ha maga írja ki magából az érzéseit. Lehet indítványoznom kellene az ilyen jellegű ötleteimet a parlamentben az Oktatásügynél.
A történet lezárása kerek és mesés egy kis savanyú ízzel a számban. Ne legyek telhetetlen ugyebár, felkészítettek minket arra, ami történni fog. A szerelmesek sikeresen áthidalták az akadályokat és egymásra találtak. Fogalmam sincs mi lesz a következő könyvben, kíváncsi vagyok az írónő mivel teszi tönkre ezt az idillt, hogy utána újra összerakosgassa. Biztosan szenzációs lesz, hiszen Colleen ért ehhez. Abban is biztos vagyok, hogy nem lesz hiány szenvedélyben, vágyban és kínlódásban. Nagyon várom.
Ui: az én szomszédságomban miért csak nénik és bácsik laknak? miért nem keveredhet ide is egy könyvbe illő álompasi? :O ugyan miért nem?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése