 |
| Jane Austen |
Jane Austen egy vidéki papleány volt. A hampshire-i Steventonban született, később itt, Bathban, valamint Winchesterben élte eseménytelen életét. Utóbb említett városban is halt meg, ott is lett eltemetve. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kicsiny életműnek legismertebb és sok kritikus szerint legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet (1796, megjelent 1813-ban).
Az írónő visszavonultan élt, mert súlyos betegségben szenvedett. Az orvosok előtt akkor még ismeretlen és gyógyíthatatlan Addison-kórban
szenvedett, melynek következtében a teste elfeketedett. A betegség
elhatalmasodása után már nem járt emberek közé, nővérével folytatott
levelezéséből tudhatunk meg sokat az írónő életének ezen szakaszából.
További monológ magáról a könyvről.
Ó drága Mr. Darcy, ön tökéletes! Engedje meg, hogy saját szavaival fejezzem ki érzéseimet az ön irányába.
"Hiába volt minden vívódásom…nem használt semmit. Nem tudom elfojtani érzéseimet. Meg kell mondanom, mennyire imádom, milyen forrón szeretem magát."
Ez annyira más volt, mint amiket eddig olvastam! Kellett is egy kis idő, mire már folyékonyan tudtam olvasni a szöveget, és nem kellett újraolvasnom bizonyos mondatokat, mert megértettem elsőre is. Nagyon választékosan, és udvariasan beszéltek akkor az emberek, ebből valamicskét vissza lehetne hozni ebbe a korba is! Akkor még az olyan emberekkel is tisztelettel beszéltek, akiket ki nem állhattak.. nem ám úgy mint ma.
A történet tökéletes jellemrajzot – nem egy esetben gúnyrajzot – vetít elénk az akkori életről. Süt a sorokból, hogy az írónő remek stílussal, eredményes gondolkodással rendelkezik, és persze, hogy vág az esze. Komolyan nem hittem volna, hogy a 6 részes mini sorozat után (ahol Colin Firth alakítja nagyon-nagyon jól Mr Darcy-t ) a könyvet is ennyire élvezni fogom
A cselekményben nincsenek felesleges körök, minden tempósan halad,
bármennyire is úgy érzi az ember, hogy ez nem igaz. Kiderül, hogy minden
a megfelelő helyen van, és kellettek azok az unalmasabb részek a
végkifejlethez.
Miss Austen a regényében erősen érzékelteti két jellem párhuzamos fejlődését. Ebben az esetben tehát Elizabeth-ről és Darcy-ról van szó, akik így vagy úgy, de a címben említett tulajdonságok hordozói. Elizabeth rengeteg előítélettel rendelkezik, képes bebeszélni magának, hogy ki milyen ember, anélkül, hogy ismerné azokat okokat, amik elősegítették a másik ember természetének kialakulását. Elég neki egy kis rosszindulatú megjegyzés Mr. Wickham-től és már is gyűlöli az említettet. Ez a személy pedig Mr. Darcy.
Mr Darcy végtelenül büszke és gőgös, mindennél és mindenkinél feljebbvalónak tartja magát. Hatalmas nyűgnek, óriási áldozatnak tekinti, ha neki meg kell jelennie közönséges kisvárosi, vidéki emberek előtt, mert úgy véli ők semmiképp nem érhetnek fel hozzá soha. De találkozik Elizabeth-tel, aki persze felkelti a figyelmét, még ha az elején úgy is nyilatkozik a lány szépségéről, hogy elmegy, de az ő érdeklődését ugyan nem kelti fel.
Azonban a könyv végére mind a ketten megszabadulnak ezektől a negatív tulajdonságoktól és szerelmük beteljesedhet. Mondanom sem kell, hogy ez egy piszok lassú folyamat! De nagyon édes. Nagyon sok a csipkelődés, élcelődés kettejük között. Szerettem olvasni ezeket a sorokat. A döntő fordulópont, és az egyik kedvenc jelenetem a történet közepén van, amikor is Darcy meglátogatja Collins-éknál Elizabeth-et, majd másnap ad neki egy levelet. Itt mindkét fél, mintha csak egy pofont kapott volna, velejéig megváltozik és kezdetét veszi az egymásra találásuk rögös, de érzelmes útja. Egyértelműen boldog a vége.
A többi szereplő is remekül sikerült, akinek idegesítő szerepet szánt az írónő, az végig idegesített is, és így tovább. Jane annyira naív és jóságos volt, hogy ilyen biztosan nem létezhet. Mary okostojás, Kitty-nek egy önálló gondolata nem volt soha, mert Lydia, akit ma már csak egy r betűs szóval jellemeznék teljesen az uralma alá vonta. Mr Bennet nagy forma, rengeteget mosolyogtam gúnyos, ám jogos megjegyzésein. Mrs Bennet egyszerűen kiakasztó. Collins egy világi szolgalelkű, tiszta seggnyaló. Bingley-ékkel nem volt gondom, azokat a karaktereket hozták, amiket vártam tőlük.
Szerethető, klasszikus történet. Ajánlom olvasásra, és ne féljetek tőle, hamar belelendül az ember így 2014-ben is. Vagy olvasás előtt (csak úgy mint én), nézzétek meg a minisorozatot, ami totál hűen adja vissza a könyvélményt.
Ui.: Miss Austen bizonyára nem gondolta volna, hogy Mr. Darcy karakterével egy ennyire álomférfit teremt meg. Pláne azt nem, hogy így 200 évvel később is nők ezrei lesznek oda érte. :)
Bejegyzés vége.
"Hiába volt minden vívódásom…nem használt semmit. Nem tudom elfojtani érzéseimet. Meg kell mondanom, mennyire imádom, milyen forrón szeretem magát."
Ez annyira más volt, mint amiket eddig olvastam! Kellett is egy kis idő, mire már folyékonyan tudtam olvasni a szöveget, és nem kellett újraolvasnom bizonyos mondatokat, mert megértettem elsőre is. Nagyon választékosan, és udvariasan beszéltek akkor az emberek, ebből valamicskét vissza lehetne hozni ebbe a korba is! Akkor még az olyan emberekkel is tisztelettel beszéltek, akiket ki nem állhattak.. nem ám úgy mint ma.
 | |
| Bennet család |
A történet tökéletes jellemrajzot – nem egy esetben gúnyrajzot – vetít elénk az akkori életről. Süt a sorokból, hogy az írónő remek stílussal, eredményes gondolkodással rendelkezik, és persze, hogy vág az esze. Komolyan nem hittem volna, hogy a 6 részes mini sorozat után (ahol Colin Firth alakítja nagyon-nagyon jól Mr Darcy-t ) a könyvet is ennyire élvezni fogom
 | |
| Mr Darcy |
Miss Austen a regényében erősen érzékelteti két jellem párhuzamos fejlődését. Ebben az esetben tehát Elizabeth-ről és Darcy-ról van szó, akik így vagy úgy, de a címben említett tulajdonságok hordozói. Elizabeth rengeteg előítélettel rendelkezik, képes bebeszélni magának, hogy ki milyen ember, anélkül, hogy ismerné azokat okokat, amik elősegítették a másik ember természetének kialakulását. Elég neki egy kis rosszindulatú megjegyzés Mr. Wickham-től és már is gyűlöli az említettet. Ez a személy pedig Mr. Darcy.
 |
| Elizabeth Bennet |
Mr Darcy végtelenül büszke és gőgös, mindennél és mindenkinél feljebbvalónak tartja magát. Hatalmas nyűgnek, óriási áldozatnak tekinti, ha neki meg kell jelennie közönséges kisvárosi, vidéki emberek előtt, mert úgy véli ők semmiképp nem érhetnek fel hozzá soha. De találkozik Elizabeth-tel, aki persze felkelti a figyelmét, még ha az elején úgy is nyilatkozik a lány szépségéről, hogy elmegy, de az ő érdeklődését ugyan nem kelti fel.
Azonban a könyv végére mind a ketten megszabadulnak ezektől a negatív tulajdonságoktól és szerelmük beteljesedhet. Mondanom sem kell, hogy ez egy piszok lassú folyamat! De nagyon édes. Nagyon sok a csipkelődés, élcelődés kettejük között. Szerettem olvasni ezeket a sorokat. A döntő fordulópont, és az egyik kedvenc jelenetem a történet közepén van, amikor is Darcy meglátogatja Collins-éknál Elizabeth-et, majd másnap ad neki egy levelet. Itt mindkét fél, mintha csak egy pofont kapott volna, velejéig megváltozik és kezdetét veszi az egymásra találásuk rögös, de érzelmes útja. Egyértelműen boldog a vége.
A többi szereplő is remekül sikerült, akinek idegesítő szerepet szánt az írónő, az végig idegesített is, és így tovább. Jane annyira naív és jóságos volt, hogy ilyen biztosan nem létezhet. Mary okostojás, Kitty-nek egy önálló gondolata nem volt soha, mert Lydia, akit ma már csak egy r betűs szóval jellemeznék teljesen az uralma alá vonta. Mr Bennet nagy forma, rengeteget mosolyogtam gúnyos, ám jogos megjegyzésein. Mrs Bennet egyszerűen kiakasztó. Collins egy világi szolgalelkű, tiszta seggnyaló. Bingley-ékkel nem volt gondom, azokat a karaktereket hozták, amiket vártam tőlük.
Szerethető, klasszikus történet. Ajánlom olvasásra, és ne féljetek tőle, hamar belelendül az ember így 2014-ben is. Vagy olvasás előtt (csak úgy mint én), nézzétek meg a minisorozatot, ami totál hűen adja vissza a könyvélményt.
Ui.: Miss Austen bizonyára nem gondolta volna, hogy Mr. Darcy karakterével egy ennyire álomférfit teremt meg. Pláne azt nem, hogy így 200 évvel később is nők ezrei lesznek oda érte. :)
Bejegyzés vége.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése