Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég

Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja. 

Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?

Kiadó, megjelenés: Könyvmolyképző, 2015

Fordította: Miks-Rédai Viktória

Oldalak száma: 380

Erre a könyvre már a külföldi megjelenésekor felfigyeltem. Itthon, akkor még a Csitt-csitt sorozat sem volt teljes úgy emlékszem, szóval Becca Fitzpatrick neve elég gyakran megfordult a fejemben akkoriban. Azonban bármennyire szemeztem vele, nem vásároltam meg. A szerencse mellém állt, ugyanis kölcsönkaptam olvasásra, így teljesíthettem ama vágyamat, hogy végig éljem ezt a kalandot. - Ezúton is köszönöm még egyszer! - Nagyon tetszett. Komolyan. Az első érzésem, miután becsuktam, az volt, hogy filmet akarok belőle. Jó, igazából a cselekmény közben többször is megfordult a fejemben, hogy ebből mekkora mozi lehetne. Olyan, amit nem csak a lányok élveznek, hanem a fiúk, férfiak is. Mert simán el lehet vinni a thriller és horror irányába a hangulatot, amit a csekély romantika kellően enyhít. De hadd magyarázzam meg.

Britt

A fülszöveg kellően felkészít arra, mit kell várni a történettől. Adott Britt, aki nem tudja maradéktalanul kiheverni, hogy Calvin idestova lassan egy éve szakított vele. Mivel a fiú nagy túrázó, a lány elhatározza, megmutatja neki, hogy ő is képes arra, amire volt barátja. Azok alatt a hónapok alatt, míg nem találkoztak, Britt valóban felkészült fizikailag egy jó kis hegyi kiruccanásra, csakhogy mire az idő odaért, már nem akarta, hogy Calvin is velük menjen. Az események persze úgy alakultak, hogy hármasban vágnak neki a kalandnak, Korbieval, Calvin húgával pluszban. Itt meg is jegyzem, hogy ezt a csajt meg tudtam volna verni.. Az ilyen emberektől, barátoktól mentsen az ég.

Mason ♥

Még mielőtt odaérhetnének a hegyi házhoz a csajok, (Calvin külön indult el, és előbb) elkapja őket egy hóvihar, így nem tudnak tovább menni. Kénytelenek elhagyni az autót, hogy valami melegebb fedezéket keressenek. Rátalálnak egy kis kunyhóra, ahova nem kis nehézséggel, de befogadást is nyernek. A két lakó Shaun és Mason. Mindketten iszonyú jóképűek, de körül lengi őket egy jellegzetes "rossz érzésem van veletek kapcsolatban" felhő. Kétség kívül Shaun a barátságosabb, vele ellentétben Mason be sem akarja engedni a lányokat. Még aznap éjjel kiderül, hogy Britt-ék nagyobb biztonságban lettek volna a hóviharban.

Bonyolódnak a dolgok, elkezdődik a vesszőfutás. Ki-ki miért fut ugye. Britt-nek az elsődleges célja, hogy levezesse a férfiakat a hegyről, és ne ölesse meg magát, mert él benne a remény, hogy Calvin megtalálja. Elvégre a fiú még a hóvihar előtt odaért a házhoz. Shaun és Mason pedig az igazságszolgáltatás elől fut, de úgy tűnik, hogy Mason rejteget még valami mást is. És ettől még veszélyesebbé és vonzóbbá válik. Igen, beleszerettem Mason-be.♥ Nincs mese. Tuti ti is bele fogtok. :D

Az egész könyv mindössze négy napot mesél el. És ebben a négy napban is mennyi minden történhet! Britt karakterfejlődése remek. A lányból, aki világéletében másokra, elsősorban férfiakra támaszkodott, - mint az apja, bátyja és Calvin -, rájön, hogy képesnek kell lennie egyedül is boldogulni az életben. És sikerül neki. Mi sem bizonyíthatná jobban, hogy túléli ezt a szörnyű túrát.

Calvin

A hangulata a történetnek, mint már mondtam a horror, thriller és édes romantika között ingázik. Nyilván az előző kettőből van több. Elképesztő módon, nem forgattam előre, hogy mi lesz, elmerültem az olvasottak hatására fellépő feszültségben, és csak vártam, a végkifejletet. Volt hogy féltem, iszonyodtam. Fáztam. És amikor jöttek azok a meseszép részek, a pillangók majd szétvetették a gyomromat. Bizony ám. Egyszerűen remek volt. És a vége is. Remek befejezés, hibátlanul vágta el a szálakat az írónő. Külön plusz pont, hogy boldog a vége.

Még nem elképzelhetetlen, hogy mégis csak megveszem a polcomra ezt a könyvet. De az lenne az igazi, ha az ebből készült extrás DVD-t is oda tehetném. :) Na majd talán.

A végére néhány kedvcsináló idézet.

– Félt, hogy mit fogsz vele csinálni? Tudja, hogy te nem akarod, hogy bántódásom essen? Ezért hazudott? 
– Tényleg azt hiszed, hogy közbelépnék, ha bántani akarna? – csattant fel. – Miért tenném? 
A tekintetében fellobbanó izzó gyűlölettől megriadtam. 
– Ti, lányok, mind egyformák vagytok – mormolta undorodva. 
– Mi jelentsen ez? 
– Azt hiszed, majd én megmentelek – felelte vádlón, keserűen.

Éltünk – a halál torkában is, úgy, ahogy még talán soha. 

– És mi lesz veled? 
Hideg, éles mosolyt villantott rám. 
– Csak nem aggódsz? 
Egyetlen csípős visszavágás sem jutott eszembe, úgyhogy nyelvet öltöttem rá. Jude a fejét csóválta. 
– Még több nyelvgyakorlás? Azt hittem, tegnap este elég volt belőle. 
– Menj a pokolba! 
– Sajnálom, drágám, de már ott vagyunk. 
Azzal nekivágott a behavazott erdőnek.

 – Mikor csókoltak meg utoljára? – kérdezte. – De nem azokra a száraz, jelentéktelen csókokra gondolok, amiket el is felejtesz, amint vége. Végre kimásztam annyira a dermetségből, hogy visszavágjak. – Mint a tegnapiak? Felvonta a szemöldökét. – Igen? Hát akkor nem értem, miért nyöszörögted a nevemet még álmodban is.