Jessica Park: Left Drowning – Lélegezz velem!

Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól.

Ezt a csodát a Mikulás hozta ajándékba nagy örömömre, hisz imádtam minden sorát. Újból sikerült beleválasztanom, azt kaptam, amit vártam. Pedig nem is volt hozzá beleolvasási lehetőség. Valamilyen szinten a borító vett meg magának; szerintem nagyon kifejező mindamellett, hogy nagyon csajos is. A Rubin Pöttyös besorolás csak tovább fokozta a "magamnakakaromcsakazértis" érzést. Ha valaki még tétovázna, hogy beszerezze-e karácsonyra a fa alá, azt lentebb igyekszem meggyőzni miért döntsön az igen mellett.

Tökéletes Rubin Pöttyös; megindító, szenvedélyes és fájdalmas.

A fülszöveg gyönyörűen felvázolja az alapszituációt, tudod, miről fog szólni a könyv. Csak azt nem tudod, még csak nem is sejted, hogyan lesz ez az egész kicsomagolva. Hogy hogyan fog fájni Neked is, mekkora erővel szurkolsz majd a szereplőknek, hogy végre elérjenek a boldog befejezésükig. Mert szerencsére boldog a vége. De addig még sok mindennel kell szembenéznie a szereplőknek, és Neked is, aki olvasod.

Blythe a tűzeset után négy évvel az egyetemen küzd. Hogy mivel küzd ez elég összetett kérdés, amire sok jó válasz létezik. Küzd a folyamatos bűntudatával, hogy mit és hogyan kellett volna másképp csinálnia azon az éjszakán. Küzd az önképzavarával, mert egyáltalán nem látja szépnek magát. Továbbá erősen harcol azért is, hogy semmiféleképpen ne alakítson ki társas kapcsolatokat, mert ez is csak a gyász melegágyába löki vissza. Szóval rámondhatjuk, hogy ez egy tipikus kezdés, egy összezavarodott lányról, akin a szerelem fog segíteni. Ez tulajdonképpen így is van, de maga a folyamat, a cselekmény bontogatása és az érzelmek ilyen szintű szenvedélyessége hengerli le igazán az olvasót. Így eszedbe se jusson letenni feltételezések miatt, hogy ilyen felállásról olvastál már.

 

Blythe és Chris

Visszatérve, történik egy nap, mikor Blythe elhatározza, minden nap csinál egy saját magára nem jellemző dolgot. Így találja magát egyszerre a tóparton, egy igen csak jóképű fiút bámulva. Ez a fiú Chris. Egyszerre tagadhatatlan vonzalmat kezd érezni a fiú iránt, pedig még csak az arcát sem látja rendesen. Úgy tűnik ez az érzés kölcsönös, mert a nap további részét együtt töltik, kiderül, hogy egy koleszben laknak, és ezentúl szinte minden nap összetalálkoznak. Hol direkt, hol véletlenül. Kerülgetik egymást. Chris finoman kipuhatolja Blythe igazi lényét, és a lány képes megnyílni neki. Nem azért mert Chris erősködne, semmi ilyesmiről nincs szó. Blythe érzi, hogy Chris az az ember, aki meg tudja szabadítani a sokéves önutálattól és bűntudattól, így elmond neki mindent. Sokáig nem tudnak kilépni a "csak barátok" címkéből, ami tudjuk mit jelent: nem akar egyikük sem kapcsolatot, de jól esik nekik egymás közelsége és törődése.

És én úgy szeretem az ilyet! Pláne, ha ez a se veled se nélküled kapcsolat ilyen jól van leírva. Ennyi érzelemmel és szenvedéllyel. A +18-as részek kifejezetten ízlésesek voltak, egytől egyig. Chris tuti pasi, álompasi, megy a többiek mellé. A vágyon túl az érzelmek kibontakozása és mélyülése is rendben volt. Egy erős szerelemnek igen is így kell kialakulnia, nem volt elsietve semmi, senki részéről. Ámbár volt itt egy kanyar.. ami nekem elég furcsán vette ki magát.. Értem én hogy miért volt ott.. csak az van, ha már egyszer ott van ez a konfliktus, akkor bontsuk ki rendesen. Mert így csak felesleges tölteléknek tűnik.. Ha odaértek olvasásban, tuti tudni fogjátok mire értem ezt.

Amúgy nagyon szerettem olvasni a lány narrációját; a szóhasználat, gondolatmenetek, minden rendben volt. Mindazonáltal persze nagyban hiányoltam Chris szemszögét is, sokat tehetett volna hozzá a sztorihoz, ha megéljük az ő érzelmeit is. Mert neki is kellett mit megélnie, ő is az életéért küzdött korábban. Nem teljesen úgy mint Blythe a tűznél, de ez nem azt jelenti, hogy könnyebb volt neki. Mert egyáltalán nem. Blythe tudja, ő megmentheti Christ, el tudja űzni a fiú fájdalmát. De ezt Chris nem hagyja. Fél, megpróbálja eltaszítani a lányt többször is, máskor meg a szőnyeg alá söpri a problémát, ami aztán lassan kezdi teljesen felzabálni a lelkét. Még szerencse, hogy Blythe ilyen szívós, és nem engedi el Christ. Sikerül megmentenie, ahogy korábban Chris mentette meg őt.

A sok rossz után kisüt végül a nap, és szereplőinkre is rámosolyog. Meg kell emlékeznem a fantasztikus baráti társaságról is, akik végigkísérik a szerelmeseket. Chris tesói remek emberek, ahogy Blythe öccse is. Most, hogy eszembejutott, talán a legszívesebben James történetét olvasnám el a legjobban. Persze szívesen venném a többiek sztoriját is, amíg feltűnnek benne a korábbi szereplők. És miért ne tűnnének ugye.. Összegezve kereknek éreztem a lezárást, nem hiányzott belőle semmi. Beteljesült szerelem, legyőzött démonok, teljesített célok, mi kell még? Kedvenc lett. Mondhatjuk, megkaptam, amit akartam. Chris szemszögét leszámítva ugyebár.. de ezt már említettem. DE azt nem, hogy találtam egy borítót (itt jobbra), ami nem lehet más, mint a Lélegezz velem! Chris tolmácsolásában! Bírnám, ha a kiadó megjelentetné ezt is. :)