Tara Sivec - Csábítások és csemegék

Tara Sivec : Csábítások és csemegék

 Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját vállalkozását, hogy a mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.

Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. És bár egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékeszik Claire-ből, a lány gondoskodik róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.
Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön örökké”.
Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!

Több szempontból is kíváncsian vettem a kezembe eme kötetet. Egy fiatal anyuka, aki soha nem akart gyereket, "véletlenül" mégis anyai örömök(?) elé néz? Közben az élet ismét útjába sodorja a kisfia apját? És koronázásképpen épp egy közös vállalkozás kellős közepén, de leginkább elején tart? És nem bolondult bele? Meg kellett tudnom miért.. és hogyan.

Carter, Claire

A rubinkönyvek tartalma eddig szinte kivétel nélkül egyfajta traumára – elég gyakran tragédiára – és ezek megoldására, túlélésére épül fel.  Végig kísérjük a főszereplőink útját, együtt küzdünk meg félelmeikkel és leszünk újra - szerencsés esetben - boldogok. Aki ezt a posztot olvassa, biztos tudja miről beszélek, hiszen tuti tartott már a kezében Rubin Pöttyös könyvet. (Ha neadjisten nem, akkor mielőbb tessék pótolni eme hiányosságot!) Csak néhány példa: tragikusan elhunyt szülők, gyerekeiket molesztáló és/vagy megerőszakoló szülők és/vagy más személy, hirtelen a nyakukba szakadó élet és felelősség (stb.) miközben rájuk talál a szerelem.

Ebben a kategóriában állt rajthoz ez a sztori is, és szerencsére kilóg a sorból, hiszen itt egy teljesen másfajta probléma megoldását várják el a főszereplőtől – mégpedig fel kell nevelni egy kisfiút, akit természetesen nem is tervezett senki. A fülszövegből megtudunk mindent, és csak annyi a dolgunk, hogy olvassunk és olvassunk amíg minden szereplő fel nem bukkan, egymásra nem talál, és ki nem derülnek a titkok. Szerencsére a szereplőink nem dramatizálják túl a helyzetet, elfogadják, és a lehető legjobban alkalmazkodnak az adott helyzethez, miközben élvezik a jelen pillanatait.

Claire minden tekintetben modern anyuka, de hát mi más lehetne, hisz olyan fiatal! A képességeihez mérten nevelgeti kisfiát Gavint, aki bőven van olyan szabad szájú, mint az anyukája. :) Tényleg ilyenek a 4 évesek? :O Ámbár hősnőnk részeges zagyvaságait, valamint amikor már fejben eldöntött valamit, amiről még abszolút fogalma sem volt, az kikészített… (egy elég konkrét példa: a könyv végén, mikor Claire apja vett valamit Liz üzletében.) – bár ez Carterre is igaz! (egy példa róla: amikor eldöntötte magában, hogy Gavin mit visz neki oda a könyvtárban..)

Carter minden tekintetben megfelelőnek bizonyult, még meg is lepett milyen jól fogadta az események ilyetén alakulását. Kedveltem a fickót, annyi biztos. A kettejük párosa szintén kedves volt a szívemnek, mind a szimpla beszélgetéseik, mind a hálószobás jeleneteik sziporkáztak. (Na, ez utóbbiért is a rubinpötty :) A köztük lévő kémiát jól tálalta az írónő, teljességgel hihető volt, ahogy lassan 5 év után végre megtalálták egymást. Ez külön öröm volt a történetben, hogy hiába volt anno a "kapcsolatuk" egy egy éjszakás kaland, mégis mindenhol a másikat keresték évekig. Megjegyzésnek: külön-külön is szerettem róluk olvasni, mindegyikük szemszöge tetszett, frappáns gondolatokkal teli elmék. :)

A mellékszereplők helyesek voltak, ám néha azért soknak éreztem őket, – mondhatni erőltetettnek – de tulajdonképpen nem volt velük gondom. A csajok különösen fárasztóak voltak néha.. nem tudom hogyan viselném el napi 24ben Lizt és Jennyt. Milyen jó, hogy nem kell! :D

A cselekménytől nem kell eget rengetőt várni, szerencsére minden úgy történik, ahogy az olvasó elsőre gondolja és szeretné. És ez így nagyon jó, így lesz ez a könyv egy kellemes, megmosolyogtatós olvasmány tele romantikával és komoly dolgokkal. Sokat segít az olvasási élmény fokozásában a remek humor, az elég gyakran indokolatlanul elhangzó csúnya szavak, amiktől szintén csak nevetni kell.., és persze a kis rosszcsont, Gavin.
Szerintem ne hagyjátok ki, már csak azért sem, mert többek között azt is megmutatja a könyv, mennyi nyűg van egy gyerekkel, de amint a kis szájból meghallod, hogy szeretlek, minden fáradságot és áldozatot elfelejtesz, és nem is érted, hogyan gondolhattad azt, hogy nem szeretnél gyereket. :)